Gondolatfilter

Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »

Sokszor próbáltam imádkozni, de valahogy sosem értettem a lényegét: nem találtam a szavakat, mások imájával pedig sosem tudtam azonosulni. Ha nagyon megakadtam mindig édesanyám elalvás előtti puszijára gondoltam – arra a meleg, jóleső békére, ami megtöltötte a szívemet és mire feleszméltem már az ajkamon is volt a saját imám: “köszönöm” És végre megértettem, hogy a… Tovább »

Mikor kint 80 fok van a klíma meg a strand kivételével nincs dolog, ami élhetővé tenné az életet, akkor jön rá az ember, milyen szerencsés is, ha van egy hűvös kuckója, ahová a hőségriadóban visszavonulhat. Csak bezárod az ajtód, kicsit le a redőnyt és beteszel egy jó filmet. Csinálsz magadnak jeges teát és a fagyasztóban… Tovább »

Sosem ékeskedek mások tollával, de ez a filmből az egyik kedvencem. Aki nem látta vagy olvasta, az tegye meg, mert mindenki megtalálja benne, azt, amit keresett. Engem elvezetett önmagamhoz, önmagam pedig, ahhoz az egyetlenhez, akit csak egyszer szerethetünk életünkben: egyszer és végtelenül. Megállíthatatlanul és visszavonhatatlanul. Míg világ a világ. Sokáig hittem, hogy a változás rossz…. Tovább »

Tudom, tudom, hogy annyira könnyű másokat hibáztatni azért, ha neked fáj. Hogy sokkal egyszerűbb másokat kreténnek meg köcsögnek titulálni, azért, hogy bántott, megcsalt, elhagyott, beszól, leszólt, átvert, kibeszélt vagy csak szimplán úgy baszott át, ahogy a nagy könyvben meg van írva. De kérdem én, ki tartotta a rozsdás bökőt a nyakadhoz, hogy légy vak és… Tovább »

Az álmainkért bizony nehéz harcolni. Sokszor idegtépően nehéz kivárni, hogy valóra váljanak, másszor szívfacsaróan nehéz búcsút venni tőlük, ha muszáj. Választhatunk remények és álmok nélküli életet és sétálhatunk végig a ránk szabott úton, karcolások nélkül vagy megkereshetjük a hozzánk tartozót és sebesülésekkel, hegekkel, de felszegett fejjel juthatunk el a célba – a kérdés egyszerű, a… Tovább »

Sokáig éltem egyedül, társas magányban  és valósban, mikor a szívem minden darabja tőlem 9000 km-re volt. Mikor felébredsz és csekkolod a Facebookot, feltöltött képek és postok, hosszú Skype beszélgetések szúrják beléd a tőrt és melengetik a szíved egyszerre: az élet nélküled is megy tovább. Nevetések, események és történetek jelzik neked, hogy az út, amelyet magadért… Tovább »

Van az úgy, hogy beüt a krach és a szépen göngyölített életgombolyagba belekeveredik a penész és a gyom, és egyszerűen csak rájössz, hogy padlóra kerültél. Csak ülsz és nézel körbe, hogy mégis mikor és hogyan, és tulajdonképpen miért is, de válaszok helyet csak újabb és újabb kérdések, könnyek, dührohamok és elvonási kényszerek jelentkeznek rajtad. Szíved… Tovább »

50 km/h  – ennyit határoz meg a KRESZarra, hogy mi az a sebesség, amivel lakott területen belül haladhatsz, lakott területen kívül 90 km/h, autóúton 110 km/h és autópályán is “mindössze” 130 km/h. Aztán persze vannak a 30-as táblák – engem személy szerint, mindig arra vitt az oktatóm, mert sose tudtam ennyire lassan menni, hát persze,… Tovább »

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak… Tovább »