Sokáig éltem egyedül, társas magányban és valósban, mikor a szívem minden darabja tőlem 9000 km-re volt. Mikor felébredsz és csekkolod a Facebookot, feltöltött képek és postok, hosszú Skype beszélgetések szúrják beléd a tőrt és melengetik a szíved egyszerre: az élet nélküled is megy tovább.
Nevetések, események és történetek jelzik neked, hogy az út, amelyet magadért jársz nem a többiek pályája és attól, hogy te kivontad magad önként az eseményekből, az idő megállíthatatlanul pereg. Csak ülsz és nézed, mint egy darabot. A szereplők jól ismertek, a cselekmény hol sablonos szar, hol pedig meghökkentő brazil szappanopera. Sírsz és nevetsz, ölelsz és puszilsz – persze virtuálisan, hacsak nem szerzel be egy ölelőpárnát. Ott vagy és mégsem vagy ott, a keserédes valóság – miszerint mindenkinek szintén megvan a saját élete – szellemmé tesz a saját életedben.
Rádöbbensz, hogy akiket a legjobban szeretsz, tudnak élni nélküled és ha valami felszabadító és megváltó lehet az életben, akkor azt hiszem, a felismerés, hogy az élet mindig megy tovább a legcsodálatosabb és egyben legmegrázóbb dolog, amivel csak emberi elme találkozhat.
Felszabadulsz, hiszen tudod, hogy jól vannak és mindegy mi történne, talpra állnának és az élet menne tovább, másrészt talán senkinek fel sem tűnne, hogy már nem vagy a képben.
Hosszú, rögös és nehéz út a magány, nem érti ezt az, aki sosem próbálta. Könnyű azt mondani, hogy emberünk egy önző szar meg hogy senki sem marad mellette ,nyilván valami hatalmas baj van vele, hiszen humoros, életvidám, kisimult és sugárzó – mégsem kell senkinek.
Egyetlen egy ember sem gondol arra, hogy magánya tudatos és választott életmód, hogy talán szeretné megismerni, ki is ő valójában és hogy nem egy töketlen, kapcsolatfüggő, hanem egy tudatos, bátor valaki, aki megértette, hogy szarból nem lehet várat építeni és ha szeretné megtalálni azt a valakit, aki nem tud nélküle élni, s ő is képtelen csakis vele, akkor először önmagával kell párkapcsolatot kialakítania és tolerálnia olyan dolgokat, amiken nem változtathat, mert később más majd megpróbálja.
Merthogy ez a lényeg, hölgyeim és uraim, találni valakit, akinek nincs élet nélküled, akinek nem pörögne a film tovább, megakadna a lemez, ha te eltűnnél, s aki minden jelenetet veled képzel el a drámaitól a tragikomédián át a happy endig. Aki meg sem nézni a filmet, ha te nem vagy a szereplők listáján és aki a rendezői változatra kíváncsi, nem a offical verzióra. Akinek nem csupán egy fejezet leszel, hanem az egész könyv és akinek nincs szüksége reklámszünetre, hogy kiszaladjon a WC-re, mert a holtomiglan holtodiglan résznél tele lett a gatyája.
Az összes barátomnak, aki még nem és aki már megtalálta ezt a valakit….<3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: