Gondolatfilter

Akik sosem voltak távol az otthonnak titulált környezettől, azok nem is értik meg soha, nem fogják átlátni soha, hogy az arra vonatkozó kérdés, hogy hol érezted jobban magad, teljesen felesleges. Csak ülsz ott és próbálsz felelni a „Hol érzed jobban magad?”kérdések tömkelegére és nem is tudod, hogy fogalmazd meg a legkevésbé rémisztően, hogy teljesen mindegy…. Tovább »

Sosem ékeskedek mások tollával, de ez a filmből az egyik kedvencem. Aki nem látta vagy olvasta, az tegye meg, mert mindenki megtalálja benne, azt, amit keresett. Engem elvezetett önmagamhoz, önmagam pedig, ahhoz az egyetlenhez, akit csak egyszer szerethetünk életünkben: egyszer és végtelenül. Megállíthatatlanul és visszavonhatatlanul. Míg világ a világ. Sokáig hittem, hogy a változás rossz…. Tovább »

Sokáig éltem egyedül, társas magányban  és valósban, mikor a szívem minden darabja tőlem 9000 km-re volt. Mikor felébredsz és csekkolod a Facebookot, feltöltött képek és postok, hosszú Skype beszélgetések szúrják beléd a tőrt és melengetik a szíved egyszerre: az élet nélküled is megy tovább. Nevetések, események és történetek jelzik neked, hogy az út, amelyet magadért… Tovább »

Van az úgy, hogy beüt a krach és a szépen göngyölített életgombolyagba belekeveredik a penész és a gyom, és egyszerűen csak rájössz, hogy padlóra kerültél. Csak ülsz és nézel körbe, hogy mégis mikor és hogyan, és tulajdonképpen miért is, de válaszok helyet csak újabb és újabb kérdések, könnyek, dührohamok és elvonási kényszerek jelentkeznek rajtad. Szíved… Tovább »

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak… Tovább »