Gondolatfilter

Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő… Tovább »

Tudom, hogy félsz – félek én is és tesszük ezt mindannyian napról napra, nem más ez ma sem. Tudom, hogy csak ülsz és próbálod keresni a miérteket, de most egy kicsit próbálj nem keresni válaszokat: sosem érthetjük igazán, hogy ez a sorsnak becézgetett olykor kegyetlen élet milyen okkal állít minket jeges zivatarok alá. De nem… Tovább »

Sokszor próbáltam imádkozni, de valahogy sosem értettem a lényegét: nem találtam a szavakat, mások imájával pedig sosem tudtam azonosulni. Ha nagyon megakadtam mindig édesanyám elalvás előtti puszijára gondoltam – arra a meleg, jóleső békére, ami megtöltötte a szívemet és mire feleszméltem már az ajkamon is volt a saját imám: “köszönöm” És végre megértettem, hogy a… Tovább »

Vannak, akik parkokba járnak elmélkedni vagy drága, semmitmondó kávézókba, ahol mindenki applikált életben forog – én a temetőt választottam ebből a célból, látogatni valakit, aki újra és újra segít, hogy hazataláljak. Csak leheveredtem a fűbe és az agyam beindult: Jó újra itt, hiányoztál. Tudom, még engem is elképeszt, hogy mennyire rohan a világ, nekem sem… Tovább »

Szerintem jobb gyorsan dönteni – kicsit sem egyszerűbb, de mégis felszabadítóbb, mint azon rágódni, hogy jobbra vagy balra forduljak-e! Sokszor keresztutakhoz érve azzal csapjuk be magunkat, hogy mindenképp a legjobb döntést kell hoznunk, a legjobbat elhatároznunk – és ilyenkor a félelem miatt elkezdünk hazudni: magunknak. Azzal áltatjuk magunkat, hogy még több és több információt kell… Tovább »

Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!     Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet, annyi esőt, hogy értékeld a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked, annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat, annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a… Tovább »

Ha elfogadod a tényt, hogy minden ember a saját kottájából játszik – abból, amit magával hozott és ami minden nap más, mégis ugyanaz – akkor megnyugszol. Megnyugszol, mert rájössz, hogy csak ezt érdemes használni ahelyett, hogy mástól szereznél egy dallamosabbat. Ezt elronthatod, variálhatod, újraírhatod és rögtönözhetsz, amikor csak kedved tartja. Nem számít, hányszor ejtesz hibát,… Tovább »

Hinni kell és bìzni, ameddig csak lehet, de vajon meddig lehet? Van erre valami sèma, hogy hány kudarc szüksèges ahhoz, hogy elhagyjon a hited? Hány csalódás után èri meg feladni? Honnan èrzi az ember, hogy az, amiben hisz, az csupán tévhit? Mikor kell belátni, hogy a vágy, amit kergetünk, sosem lesz a miènk?  Mikor szabad… Tovább »

Ma az emberekről és a köztük lévő kapcsolatokról gondolkodtam úton hazafelé – csak bambultam ki a villamos ablakán és bámultam, kutattam az arcokat, párokat, barátokat, akik mellett elrobogtam. Próbáltam megszámolni, mint Mehemed, hányféle kapcsolatot látok, mennyi jön velem szembe, de nem ment – mert mind más és más volt. Mindig új és mindig más, vannak… Tovább »

Azt mondják, a rossz dolgok okkal történnek velünk, ès hogy általuk tudjuk igazán megismerni önmagunkat. Tudod, a szokásos “ami nem öl meg az megerősít stb. meg, hogy így jövünk rá, milyen erősek is vagyunk valójában.Nos, én ùgy látom, hogy a gondok egyfajta piros jelzőlámpák,  amik azt mutatják, hogy valamit nagyon elcseszettül csinálsz. Lehet,hogy naiv vagyok,… Tovább »