Gondolatfilter

Elindulni a legnehezebb – mindegy, hogy elköltözöl, kiköltözöl, felmondasz vagy szakítasz, mindig az elindulás a legnehezebb, mert valami véget ér; mert egy bizonyos kötelék elszakad és az ember védtelennek érzi magát a világegyetemben…  És mikor egy kötelék végleg elszakad, mikor a repülőgép elhagyja a kifutót, mikor elbúcsúzunk vagy kisétálunk egy ajtón, akkor értjük meg, hogy… Tovább »

Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem… Tovább »

Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz… Tovább »

Nehezen vitt rá a lélek, hogy megírjam ezt a postot, de tartozom ennyivel egy barátnőmnek, aki mindig mellettem volt és ez egyfajta tanúbizonyság, hogy vele vagyok és ne féljen! A barátnőm szerelmes, sosem volt még ennyire, én, mint aki a legjobban ismerem, szentül hiszem, hogy megtalálta az igazit, és ezt ő is így érzi, csak… Tovább »