Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »
Nyitott szemmel
Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »
Sokszor próbáltam imádkozni, de valahogy sosem értettem a lényegét: nem találtam a szavakat, mások imájával pedig sosem tudtam azonosulni. Ha nagyon megakadtam mindig édesanyám elalvás előtti puszijára gondoltam – arra a meleg, jóleső békére, ami megtöltötte a szívemet és mire feleszméltem már az ajkamon is volt a saját imám: “köszönöm” És végre megértettem, hogy a… 
Hinni kell és bìzni, ameddig csak lehet, de vajon meddig lehet? Van erre valami sèma, hogy hány kudarc szüksèges ahhoz, hogy elhagyjon a hited? Hány csalódás után èri meg feladni? Honnan èrzi az ember, hogy az, amiben hisz, az csupán tévhit? Mikor kell belátni, hogy a vágy, amit kergetünk, sosem lesz a miènk? Mikor szabad… 