Gondolatfilter

Most végre: jól vagyok. Nem számít, hol és kivel, nem töprengek már, hogy mi lett volna ha, csak vagyok és élek – meg és át, keresztbe és kasul azt, amit kell és akkor, amikor kell: jelen időben. Továbbra sem vagyok kirobbanóan boldog 0-24-ben, de megtanultam, hogy az élet megy tovább és nem tehetek többet annál,… Tovább »

Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen… Tovább »

Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem… Tovább »

Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »

Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz… Tovább »

Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő… Tovább »

Ma az emberekről és a köztük lévő kapcsolatokról gondolkodtam úton hazafelé – csak bambultam ki a villamos ablakán és bámultam, kutattam az arcokat, párokat, barátokat, akik mellett elrobogtam. Próbáltam megszámolni, mint Mehemed, hányféle kapcsolatot látok, mennyi jön velem szembe, de nem ment – mert mind más és más volt. Mindig új és mindig más, vannak… Tovább »

Talán nem te vagy az első az életében, sem az utolső, sőt talán nem is az egyetlen… Talán sokkal hamarabb szeretted már annál, mint ő szeretett vona téged vagy az is lehet, hogy már szeretett valamikor… Szeretett és véget ért. De, ha most épp szeret, ha azt mondja szeret, mi kellhet még? Nem tökéletes –… Tovább »

„Ismerd meg önmagad, megismered sorsod is” – mondja egy régi közmondás és bizony, ha jobban belegondolunk, nagyon is sok igazság lapul benne. Önmagunkkal szembenézni, önön lényünket megismerni és elfogadni bizony a legszebb, legérdekesebb utazás – és a legnehezebb is egyben. Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor ráeszmélünk, hogy valami hibádzik a gépezetben, hogy valami nincs… Tovább »