Vannak, akik parkokba járnak elmélkedni vagy drága, semmitmondó kávézókba, ahol mindenki applikált életben forog – én a temetőt választottam ebből a célból, látogatni valakit, aki újra és újra segít, hogy hazataláljak. Csak leheveredtem a fűbe és az agyam beindult: Jó újra itt, hiányoztál. Tudom, még engem is elképeszt, hogy mennyire rohan a világ, nekem sem… Tovább »
Napjainkban
Vannak, akik parkokba járnak elmélkedni vagy drága, semmitmondó kávézókba, ahol mindenki applikált életben forog – én a temetőt választottam ebből a célból, látogatni valakit, aki újra és újra segít, hogy hazataláljak. Csak leheveredtem a fűbe és az agyam beindult: Jó újra itt, hiányoztál. Tudom, még engem is elképeszt, hogy mennyire rohan a világ, nekem sem… Tovább »
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget! Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet, annyi esőt, hogy értékeld a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked, annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat, annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a… 
Talán nem te vagy az első az életében, sem az utolső, sőt talán nem is az egyetlen… Talán sokkal hamarabb szeretted már annál, mint ő szeretett vona téged vagy az is lehet, hogy már szeretett valamikor… Szeretett és véget ért. De, ha most épp szeret, ha azt mondja szeret, mi kellhet még? Nem tökéletes –… 
Régen voltam itt, bevallom – nem azért, mert nem hiányzott, csupán úgy éreztem, nincs bennem semmi, amit adhatnék Nektek. Pedig Ti is hiányoztatok – ezért most visszatérés gyanánt nem egy bejegyzést kaptok, hanem egy levelet; egy képeslapot, ha úgy tetszik, ami bár nem fog kinyitáskor csilingelni, de talán a tartalma megindít vagy elvarázsol bennetek valamit. … 