Most végre: jól vagyok. Nem számít, hol és kivel, nem töprengek már, hogy mi lett volna ha, csak vagyok és élek – meg és át, keresztbe és kasul azt, amit kell és akkor, amikor kell: jelen időben. Továbbra sem vagyok kirobbanóan boldog 0-24-ben, de megtanultam, hogy az élet megy tovább és nem tehetek többet annál,… Tovább »
Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen… Tovább »
Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem… Tovább »
Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő… Tovább »
Hinni kell és bìzni, ameddig csak lehet, de vajon meddig lehet? Van erre valami sèma, hogy hány kudarc szüksèges ahhoz, hogy elhagyjon a hited? Hány csalódás után èri meg feladni? Honnan èrzi az ember, hogy az, amiben hisz, az csupán tévhit? Mikor kell belátni, hogy a vágy, amit kergetünk, sosem lesz a miènk? Mikor szabad… Tovább »
