Gondolatfilter

Szívfájdalom

Tudod, ahogy ülök itt az éj közepén az a gondolat fúrta be magát a fejembe, hogy ez a fájdalom a fájdalmak legalattomosabbja, hiszen nem lehet megfogni, sem csillapítani. Nem lehet kérni, hogy ne fájjon, ahogy azt sem irányíthatod, hogy milyen sebességgel szaladjon végig rajtad – olyan, mint nyári vihar, ami minden pillanatban irányt válthat, ami… Tovább »

jelek

Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem… Tovább »

Nyitott szemmel

Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »

Mindenből eleget

Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!     Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet, annyi esőt, hogy értékeld a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked, annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat, annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a… Tovább »

Kapcsolatok

Ma az emberekről és a köztük lévő kapcsolatokról gondolkodtam úton hazafelé – csak bambultam ki a villamos ablakán és bámultam, kutattam az arcokat, párokat, barátokat, akik mellett elrobogtam. Próbáltam megszámolni, mint Mehemed, hányféle kapcsolatot látok, mennyi jön velem szembe, de nem ment – mert mind más és más volt. Mindig új és mindig más, vannak… Tovább »

Talán

Talán nem te vagy az első az életében, sem az utolső, sőt talán nem is az egyetlen… Talán sokkal hamarabb szeretted már annál, mint ő szeretett vona téged vagy az is lehet, hogy már szeretett valamikor… Szeretett és véget ért. De, ha most épp szeret, ha azt mondja szeret, mi kellhet még? Nem tökéletes –… Tovább »

Itt és most!

Régen ültem már le ide, személyesen közétek és vetettem a kis virtuális papíromra azt, ami csak nektek szól, senki másnak! Elmesélek egy történetet és, ha vége, csak vonja le mindenki a konklúziót vagy ne, igazából nekem mindegy, ha nem tetszik, hagyd abba a felénél vagy el se kezdd! Szóval, a minap cseresznyét ettem, azt a… Tovább »

Önértékelési kódex kávé mellé

Újságok, cikkek és műsorok ezrei sulykolják a fejünkbe, hogy érezzük jól, fogadjuk el magunkat és szeressük a tükörképünket! Kár, hogy az életmód tanácsadók, life coachok és terapeuták híres gyülekezete elfelejti megemlíteni, hogy ez azért mégsem olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Az önbecsülés sok formában nyilvánul meg egy emberen, én személy szerint spiritusznak hívom. Igen, mikor… Tovább »

Néha fel kell adni!

Néha fel kell adnod… Néha fel kell gyújtani magad mögött mindent: utakat kell felégetni, helyeket, ahol boldog voltál, oltárokat, ahol térdre rogyva imádkoztál, a párnát, aminek a szorongatása oly sok erőt adott éjszakákon át, mikor nem láttad a dolgok végét – égniük kell egytől-egyig, hogy a porrá izzott romokon majd megszülessen valami új, valami friss,… Tovább »

Mikor

Mikor megváltozik a világ és neked nyár végén borulnak virágba a fák és telik meg rózsa illattal a levegő, mikor álomvilágba csöppensz és felhőkön szökellsz.Mikor nem bírsz enni vagy épp az egész sütis pultot felfalnád, és mindenen idiótán nevetsz, inkább vihogsz és az emberek idegeire mész.Mikor elkalandozol, és minden számnál sóhajtasz, amiben legalább egyszer elhangzik,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!