Korlátok nélkül könnyebb
Soha ne felejts el hinni és adni egy esélyt magadnak! Nem többet, csak egyet! Egyetlen egy lehetőséget egy másik életre, egy boldogabbra, ahol jól érzed magad; egy életre, ami boldoggá tehet! Bízz magadban és merj eljönni onnan, ahol nincs már vagy talán soha nem is volt helyed igazán, merj lépni mindig eggyel tovább és hallgass… Tovább »

Elindulni a legnehezebb – mindegy, hogy elköltözöl, kiköltözöl, felmondasz vagy szakítasz, mindig az elindulás a legnehezebb, mert valami véget ér; mert egy bizonyos kötelék elszakad és az ember védtelennek érzi magát a világegyetemben… És mikor egy kötelék végleg elszakad, mikor a repülőgép elhagyja a kifutót, mikor elbúcsúzunk vagy kisétálunk egy ajtón, akkor értjük meg, hogy…
Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem…
Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz…
Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő…
A féltékenység a birtoklás iránti vágyból ered, mondják az okosok, de lássuk be, hogy hiba volna azt hinni, hogy a féltékenység fekete vagy fehér, ahogy hiba lenne azt is hinni, hogy a gyengeség jele csupán. A férfi és a nő – két pólus, akárcsak a mágnes, pozitív a negatívat vonzza és fordítva. Az ellentétek egy…
Mindannyian félünk valamitől. Ki ettől, ki attól, ezen nincs mit szégyellni. A félelem életünk szerves része, s ha jól kezeljük, a sötét éjszakák, a félelmetes viharok olyan erőt adhatnak a kezünkbe, hogy ha legyőzni nem is sikerül a retteget démonokat, de szembe tudunk velük nézni. S ha megláttuk őket, ha meg mertük nézni, tudjuk azt…
„Ismerd meg önmagad, megismered sorsod is” – mondja egy régi közmondás és bizony, ha jobban belegondolunk, nagyon is sok igazság lapul benne. Önmagunkkal szembenézni, önön lényünket megismerni és elfogadni bizony a legszebb, legérdekesebb utazás – és a legnehezebb is egyben. Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor ráeszmélünk, hogy valami hibádzik a gépezetben, hogy valami nincs…