Gondolatfilter

Gyászolj, ha kell!

Hagyni kell, hogy a gyász a maga természetes valójában átdübörögjön rajtunk: eltiporjon, összezavarjon, megijsszen és felemeljen. Annyira nehéz folyamat az egész, hogy régen nem használt csavarokat lazít meg bennünk és berozsdásodott kerekeket indít be. Olyan, mint egy hatalmas zivatar: alapjaiban tiszítja meg az embert, miközben formálja a lelket és gyógyítja a szív sebeit. Hidd el,… Tovább »

Korlátok nélkül könnyebb

Soha ne felejts el hinni és adni egy esélyt magadnak! Nem többet, csak egyet! Egyetlen egy lehetőséget egy másik életre, egy boldogabbra, ahol jól érzed magad; egy életre, ami boldoggá tehet! Bízz magadban és merj eljönni onnan, ahol nincs már vagy talán soha nem is volt helyed igazán, merj lépni mindig eggyel tovább és hallgass… Tovább »

Nyitott szemmel

Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »

Otthon(talan)ság

Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz… Tovább »

egyedül.csak.Te!

Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő… Tovább »

Napjainkban

Vannak, akik parkokba járnak elmélkedni vagy drága, semmitmondó kávézókba, ahol mindenki applikált életben forog – én a temetőt választottam ebből a célból, látogatni valakit, aki újra és újra segít, hogy hazataláljak. Csak leheveredtem a fűbe és az agyam beindult: Jó újra itt, hiányoztál. Tudom, még engem is elképeszt, hogy mennyire rohan a világ, nekem sem… Tovább »

Félelmeink tárháza

Mindannyian félünk valamitől. Ki ettől, ki attól, ezen nincs mit szégyellni. A félelem életünk szerves része, s ha jól kezeljük, a sötét éjszakák, a félelmetes viharok olyan erőt adhatnak a kezünkbe, hogy ha legyőzni nem is sikerül a retteget démonokat, de szembe tudunk velük nézni. S ha megláttuk őket, ha meg mertük nézni, tudjuk azt… Tovább »

Hőségriadó

Mikor kint 80 fok van a klíma meg a strand kivételével nincs dolog, ami élhetővé tenné az életet, akkor jön rá az ember, milyen szerencsés is, ha van egy hűvös kuckója, ahová a hőségriadóban visszavonulhat. Csak bezárod az ajtód, kicsit le a redőnyt és beteszel egy jó filmet. Csinálsz magadnak jeges teát és a fagyasztóban… Tovább »

Kritikus pillanatok

Minden nap, minden percben kommunikálunk. Igen, te is, én is eszméket cserélünk, veszünk el valamit másokból és egyúttal adunk át valamit a világnak. Valamit, amitől, ha jobb nem is, de mindenképp színesebb lesz. A szüleink, a tanárok hada és a társadalom megtanította – sokak inkább csak próbálkoztak vele -, hogyan kell kommunikálni, arra viszont senki… Tovább »

Igazi nő lemerülőben

A modern nők élete nem leányálom és valahogy régen jobban hangzott a független, erős nő kifejezést – tudjátok, aki minden férfi mögött ott áll, aki összetart egy családot, aki otthonná varázsolja a lakást és aki igazán szép – még ha reggel kicsit gyűrött is. De mi van mögötte? Állandóan hajtasz, pörögsz, anyuka, barátnő, feleség, üzletasszony,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!