Most végre: jól vagyok. Nem számít, hol és kivel, nem töprengek már, hogy mi lett volna ha, csak vagyok és élek – meg és át, keresztbe és kasul azt, amit kell és akkor, amikor kell: jelen időben. Továbbra sem vagyok kirobbanóan boldog 0-24-ben, de megtanultam, hogy az élet megy tovább és nem tehetek többet annál,… Tovább »
Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen… Tovább »
Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem… Tovább »
Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »
Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz… Tovább »
Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő… Tovább »
Sokszor próbáltam imádkozni, de valahogy sosem értettem a lényegét: nem találtam a szavakat, mások imájával pedig sosem tudtam azonosulni. Ha nagyon megakadtam mindig édesanyám elalvás előtti puszijára gondoltam – arra a meleg, jóleső békére, ami megtöltötte a szívemet és mire feleszméltem már az ajkamon is volt a saját imám: “köszönöm” És végre megértettem, hogy a… Tovább »
Vannak, akik parkokba járnak elmélkedni vagy drága, semmitmondó kávézókba, ahol mindenki applikált életben forog – én a temetőt választottam ebből a célból, látogatni valakit, aki újra és újra segít, hogy hazataláljak. Csak leheveredtem a fűbe és az agyam beindult: Jó újra itt, hiányoztál. Tudom, még engem is elképeszt, hogy mennyire rohan a világ, nekem sem… Tovább »
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget! Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet, annyi esőt, hogy értékeld a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked, annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat, annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a… Tovább »
