Gondolatfilter

Tudod, ahogy ülök itt az éj közepén az a gondolat fúrta be magát a fejembe, hogy ez a fájdalom a fájdalmak legalattomosabbja, hiszen nem lehet megfogni, sem csillapítani. Nem lehet kérni, hogy ne fájjon, ahogy azt sem irányíthatod, hogy milyen sebességgel szaladjon végig rajtad – olyan, mint nyári vihar, ami minden pillanatban irányt válthat, ami… Tovább »

Hagyni kell, hogy a gyász a maga természetes valójában átdübörögjön rajtunk: eltiporjon, összezavarjon, megijsszen és felemeljen. Annyira nehéz folyamat az egész, hogy régen nem használt csavarokat lazít meg bennünk és berozsdásodott kerekeket indít be. Olyan, mint egy hatalmas zivatar: alapjaiban tiszítja meg az embert, miközben formálja a lelket és gyógyítja a szív sebeit. Hidd el,… Tovább »

Igen, én ilyen vagyok. Keresem a jeleket, keresem a jót – mindenben és mindenkiben, kivétel nélkül. Nekem ez kell, hogy túléljem, a világ sokszor igazságtalan és önző; nekem ez kell, hogy ne adjam fel még akkor sem, ha a reménysugár még a kanyarban sincs. Nekem ez segít: a hit, hogy bár még mindig nem értem… Tovább »

Hinni kell és bìzni, ameddig csak lehet, de vajon meddig lehet? Van erre valami sèma, hogy hány kudarc szüksèges ahhoz, hogy elhagyjon a hited? Hány csalódás után èri meg feladni? Honnan èrzi az ember, hogy az, amiben hisz, az csupán tévhit? Mikor kell belátni, hogy a vágy, amit kergetünk, sosem lesz a miènk?  Mikor szabad… Tovább »