Gondolatfilter

Gyászolj, ha kell!

Hagyni kell, hogy a gyász a maga természetes valójában átdübörögjön rajtunk: eltiporjon, összezavarjon, megijsszen és felemeljen. Annyira nehéz folyamat az egész, hogy régen nem használt csavarokat lazít meg bennünk és berozsdásodott kerekeket indít be. Olyan, mint egy hatalmas zivatar: alapjaiban tiszítja meg az embert, miközben formálja a lelket és gyógyítja a szív sebeit. Hidd el,… Tovább »

Korlátok nélkül könnyebb

Soha ne felejts el hinni és adni egy esélyt magadnak! Nem többet, csak egyet! Egyetlen egy lehetőséget egy másik életre, egy boldogabbra, ahol jól érzed magad; egy életre, ami boldoggá tehet! Bízz magadban és merj eljönni onnan, ahol nincs már vagy talán soha nem is volt helyed igazán, merj lépni mindig eggyel tovább és hallgass… Tovább »

kosaras dolog

Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen… Tovább »

Nyitott szemmel

Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »

Otthon(talan)ság

Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz… Tovább »

Gondolatfilter

Régen voltam itt, bevallom – nem azért, mert nem hiányzott, csupán úgy éreztem, nincs bennem semmi, amit adhatnék Nektek. Pedig Ti is hiányoztatok – ezért most visszatérés gyanánt nem egy bejegyzést kaptok, hanem egy levelet; egy képeslapot, ha úgy tetszik, ami bár nem fog kinyitáskor csilingelni, de talán a tartalma megindít vagy elvarázsol bennetek valamit. … Tovább »

Tükörképek bűvöletében

„Ismerd meg önmagad, megismered sorsod is” – mondja egy régi közmondás és bizony, ha jobban belegondolunk, nagyon is sok igazság lapul benne. Önmagunkkal szembenézni, önön lényünket megismerni és elfogadni bizony a legszebb, legérdekesebb utazás – és a legnehezebb is egyben. Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor ráeszmélünk, hogy valami hibádzik a gépezetben, hogy valami nincs… Tovább »

Kalauz életvándoroknak

Akik sosem voltak távol az otthonnak titulált környezettől, azok nem is értik meg soha, nem fogják átlátni soha, hogy az arra vonatkozó kérdés, hogy hol érezted jobban magad, teljesen felesleges. Csak ülsz ott és próbálsz felelni a „Hol érzed jobban magad?”kérdések tömkelegére és nem is tudod, hogy fogalmazd meg a legkevésbé rémisztően, hogy teljesen mindegy…. Tovább »

Kritikus pillanatok

Minden nap, minden percben kommunikálunk. Igen, te is, én is eszméket cserélünk, veszünk el valamit másokból és egyúttal adunk át valamit a világnak. Valamit, amitől, ha jobb nem is, de mindenképp színesebb lesz. A szüleink, a tanárok hada és a társadalom megtanította – sokak inkább csak próbálkoztak vele -, hogyan kell kommunikálni, arra viszont senki… Tovább »

Hibázni tudni kell

Rengeteg idézet, gondolat, vers és dal készült már a megbocsátásról, az igaz szerelemről, a helyzetekről, mikor sikerül az újrakezdés, és amikor nem. Órák hosszat lehetne feszegetni a témát, hogy mikor engedjünk és mikor ne, mikor van értelme tiszta lappal nyitni és mikor nem. Mindannyian kerültünk már – azt hiszem – padlóra valaki miatt. Valaki miatt,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!