Gyászolj, ha kell!
Hagyni kell, hogy a gyász a maga természetes valójában átdübörögjön rajtunk: eltiporjon, összezavarjon, megijsszen és felemeljen. Annyira nehéz folyamat az egész, hogy régen nem használt csavarokat lazít meg bennünk és berozsdásodott kerekeket indít be. Olyan, mint egy hatalmas zivatar: alapjaiban tiszítja meg az embert, miközben formálja a lelket és gyógyítja a szív sebeit. Hidd el,… Tovább »

Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen…
Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem…
Ott álltam az ajtóban és a lábam a küszöböt súrolta – az egykoron ismerős otthon semmivé lett és az agyam nem értette, hogy válhatott az egykor biztos padló ismeretlen sivataggá. Egy küszöb választott el minket: azt az erős nőt, aki vagyok, attól a kétségbeesett lánytól, aki elmenekült innen. Szétnéztem és már semmi sem volt ugyanaz…
Régen voltam itt, bevallom – nem azért, mert nem hiányzott, csupán úgy éreztem, nincs bennem semmi, amit adhatnék Nektek. Pedig Ti is hiányoztatok – ezért most visszatérés gyanánt nem egy bejegyzést kaptok, hanem egy levelet; egy képeslapot, ha úgy tetszik, ami bár nem fog kinyitáskor csilingelni, de talán a tartalma megindít vagy elvarázsol bennetek valamit. …
„Ismerd meg önmagad, megismered sorsod is” – mondja egy régi közmondás és bizony, ha jobban belegondolunk, nagyon is sok igazság lapul benne. Önmagunkkal szembenézni, önön lényünket megismerni és elfogadni bizony a legszebb, legérdekesebb utazás – és a legnehezebb is egyben. Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor ráeszmélünk, hogy valami hibádzik a gépezetben, hogy valami nincs…
Akik sosem voltak távol az otthonnak titulált környezettől, azok nem is értik meg soha, nem fogják átlátni soha, hogy az arra vonatkozó kérdés, hogy hol érezted jobban magad, teljesen felesleges. Csak ülsz ott és próbálsz felelni a „Hol érzed jobban magad?”kérdések tömkelegére és nem is tudod, hogy fogalmazd meg a legkevésbé rémisztően, hogy teljesen mindegy….