Gondolatfilter

Tudod, ahogy ülök itt az éj közepén az a gondolat fúrta be magát a fejembe, hogy ez a fájdalom a fájdalmak legalattomosabbja, hiszen nem lehet megfogni, sem csillapítani. Nem lehet kérni, hogy ne fájjon, ahogy azt sem irányíthatod, hogy milyen sebességgel szaladjon végig rajtad – olyan, mint nyári vihar, ami minden pillanatban irányt válthat, ami… Tovább »

Soha ne felejts el hinni és adni egy esélyt magadnak! Nem többet, csak egyet! Egyetlen egy lehetőséget egy másik életre, egy boldogabbra, ahol jól érzed magad; egy életre, ami boldoggá tehet! Bízz magadban és merj eljönni onnan, ahol nincs már vagy talán soha nem is volt helyed igazán, merj lépni mindig eggyel tovább és hallgass… Tovább »

Elindulni a legnehezebb – mindegy, hogy elköltözöl, kiköltözöl, felmondasz vagy szakítasz, mindig az elindulás a legnehezebb, mert valami véget ér; mert egy bizonyos kötelék elszakad és az ember védtelennek érzi magát a világegyetemben…  És mikor egy kötelék végleg elszakad, mikor a repülőgép elhagyja a kifutót, mikor elbúcsúzunk vagy kisétálunk egy ajtón, akkor értjük meg, hogy… Tovább »

Most végre: jól vagyok. Nem számít, hol és kivel, nem töprengek már, hogy mi lett volna ha, csak vagyok és élek – meg és át, keresztbe és kasul azt, amit kell és akkor, amikor kell: jelen időben. Továbbra sem vagyok kirobbanóan boldog 0-24-ben, de megtanultam, hogy az élet megy tovább és nem tehetek többet annál,… Tovább »

Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen… Tovább »

Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra – másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam – hol görbén, hol fejjel lefelé.Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek “én, a bolond” bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem… Tovább »

Régen voltam itt, bevallom – nem azért, mert nem hiányzott, csupán úgy éreztem, nincs bennem semmi, amit adhatnék Nektek. Pedig Ti is hiányoztatok – ezért most visszatérés gyanánt nem egy bejegyzést kaptok, hanem egy levelet; egy képeslapot, ha úgy tetszik, ami bár nem fog kinyitáskor csilingelni, de talán a tartalma megindít vagy elvarázsol bennetek valamit. … Tovább »

Mindannyian félünk valamitől. Ki ettől, ki attól, ezen nincs mit szégyellni. A félelem életünk szerves része, s ha jól kezeljük, a sötét éjszakák, a félelmetes viharok olyan erőt adhatnak a kezünkbe, hogy ha legyőzni nem is sikerül a retteget démonokat, de szembe tudunk velük nézni. S ha megláttuk őket, ha meg mertük nézni, tudjuk azt… Tovább »