Anyának lenni nem könnyű feladat. Non-stop melót igényel, kizárólag túlórával, nincs fizetett szabadság vagy igazolt hiányzás és a TB sem állja a költségeket, ha lebetegedsz. Igen, anyának lenni nehéz feladat. Lányos anyának lenni egyenesen megfogalmazhatatlan…
Anyukám mindig azt mondja, nincs attól csodásabb érzés, mint látni, hogy a lányod egyre jobban hasonlít rád – és cudarabb sem. Ne értsen félre senki, egy szóval sem mondom, hogy egy anya nem szereti ugyanannyira a fiát vagy fiait, mint a lányát vagy lányait. Nem.
Én csak azt mondom, hogy életet adni valakinek, aki úgy érzed, beteljesít majd mindent, ami neked nem sikerült – teljesen más tészta. Valaki, aki csodaszép, okos, intelligens és hasonlít rád, csak sokkal jobb kivitelben. Nevezhetjük ezt önzőségnek vagy maradiságnak, földhöz ragadt jelzővel is feldíszíthetjük, de azt hiszem, minden lányos anya tudja, mire gondolok.
Mikor mámoros állapotban veszed elő a régi képeidet és nyugtázod, hogy ez a csodaszép teremtés egy az egyben te vagy. Az, ahogy akkor nevettél és az, amilyen voltál, csak ő majd nem követi el azokat a hibákat, ő majd okosabb lesz és nem hagyja ott az egyetemet egy fiú miatt, akit alig ismer, ő majd küzdeni fog az álmaiért és nem éri annyi csalódás, mint téged, mert mögötte állsz és megóvod mindentől. Megtanítod neki, hogy ha egy fiú nem hívja fel, az azért van, mert nem érdekli, és nem hagyod, hogy hiú ábrándokba ringassa magát, és csak boldogság jár majd a nyomában, bárhová lépjen is, mert mindent megtanítasz neki, amit te vérrel, verejtékkel és könnyekkel kellett, hogy az agyadba véss.
Aztán rájössz, hogy ideje felébredni – s bár ez a csodaszép, fiatal nő, kiköpött te vagy – fogadd el, hogy nem dönthetsz helyette, nem választhatsz jobb utakat és bármennyire szeretnéd is, nem védheted meg mindentől! Az anyja vagy, és ha jól csinálod, a legjobb barátnője is. Tanulhattok együtt bizalmat, megértetheted vele, hogy a barátnők sokszor jönnek-mennek, de te mindig mögötte állsz. Támogathatod, ha elesik és megfoghatod a kezét, hogy könnyebben felálljon. Vásárolhattok csodaszép fehérneműket, adhatsz neki konyhai tippeket, hogy elbűvölje a szerelmét és simogathatod a fejét, ha zokogás gyötri. Lehetsz a bástyája, ha megrendül a magába vetett hite és otthont nyújthatsz neki, mikor senki sem várja.
A lényeg nem is az, hogy vele – sokkal inkább magaddal – elhitesd, minden okkal történik, hogy olyan utakon is hagynod kell menni, ahol minden lépésébe a szíved szakad bele, mert látod, hogy rossz felé tart. Csak bízz benne, hogy egy nap tán’ magától veszi észre, hogy nem tesz jót neki, ha a négy sávoson a forgalommal szemben rohan. Tanítsd, biztasd és neveld, legyen ő a világ legjobbja, de hagyd, hogy a válaszok, az ő válaszai legyenek, hagyd, hogy az álmai csak az övéi legyenek!
Légy biztos támasza, barátja, cinkostársa, bizalmasa, és ha kell az ellensége is ebben az életnek nevezett óriási kalandban, de sose feledd, elképzelhetetlen annál nagyobb kincs, ha valakinek az ölébe hajthatja a fejét – s, ha csak pár perc erejéig is csupán – de újra kislánnyá válhat. Szóval csak tárd ki a karod és szeresd, engedd, hogy szeressen – úgy, ahogy neki jó. Úgy, ahogy tőle telik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: