Szerintem jobb gyorsan dönteni – kicsit sem egyszerűbb, de mégis felszabadítóbb, mint azon rágódni, hogy jobbra vagy balra forduljak-e! Sokszor keresztutakhoz érve azzal csapjuk be magunkat, hogy mindenképp a legjobb döntést kell hoznunk, a legjobbat elhatároznunk – és ilyenkor a félelem miatt elkezdünk hazudni: magunknak. Azzal áltatjuk magunkat, hogy még több és több információt kell gyűjtenünk a helyes döntéshez: ki akarjuk iktatni a bizonytalanságot, minimálisra csökkenteni a kockázatot és egy tapodtat sem tenni, amíg biztosak nem leszünk. “Elfogadjam ezt az állás? Hozzámenjek? Vállaljak gyereket? Elkezdjek egy tanfolyamot? Levágassam a hajam?” – várok, amíg tudom a bizots megoldást. A baj csak az, hogy aki vár, az sosem él – aki pedig nem él, az lényegében már régen halott!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: