<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Gondolatfilter</provider_name><provider_url>https://gondolatfiler.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Maria Endresz</author_name><author_url>https://gondolatfiler.cafeblog.hu/author/endresz-majavimn-com/</author_url><title>Szívfájdalom</title><html>Tudod, ahogy ülök itt az éj közepén az a gondolat fúrta be magát a fejembe, hogy ez a fájdalom a fájdalmak legalattomosabbja, hiszen nem lehet megfogni, sem csillapítani. Nem lehet kérni, hogy ne fájjon, ahogy azt sem irányíthatod, hogy milyen sebességgel szaladjon végig rajtad - olyan, mint nyári vihar, ami minden pillanatban irányt válthat, ami esőt és jeget hoz az egyik percben, míg a másikban a szivárványt varázsol az égbolt festővászonjára. Attól félek, ez a fajta fájdalom, a szívfájdalom sosem fog elmúlni teljesen, csupán csillapodik: az éles, szúró lélegzetvételek, amelyek végigkarcolják a torkunkat és meg sem állnak a szívünk közepéig idővel enyhülnek, a sebek majd szépen lassan beforrnak, az üres helyek megtelnek újra élettel és ez az égető érzés eléggé eltompul ahhoz, hogy megfeledkezhess róla, még akkor is, ha kitörölni sosem leszel képes.

&lt;a href=&quot;https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2014/07/766f0516afa6883593f79f7dbb448662.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-172 aligncenter&quot; src=&quot;https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2014/07/766f0516afa6883593f79f7dbb448662.jpg&quot; alt=&quot;766f0516afa6883593f79f7dbb448662&quot; width=&quot;640&quot; height=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>