<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Gondolatfilter</provider_name><provider_url>https://gondolatfiler.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Maria Endresz</author_name><author_url>https://gondolatfiler.cafeblog.hu/author/endresz-majavimn-com/</author_url><title>Nyitott szemmel</title><html>&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;text-align: left&quot;&gt;Sokáig néztem úgy magamra, mint egy kívülállóra - másokat szépnek, összeszedettnek, céltudatosnak, komolynak, okosnak és megfontoltnak láttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a tükör, amit nap mint nap magam elé tartottam - hol görbén, hol fejjel lefelé.&lt;br /&gt;Nem találtam a helyem, mert nem találtam azokat, akiknek &quot;én, a bolond&quot; bölcsességet szórhatnék a fejükbe, nem találtam azt a valakit, aki meggyőzne - mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes, bár az igazat megvallva sosem hittem senkinek.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Aztán bejártam a világot - volt, hogy ténylegesen és volt, hogy csak képzeletben utaztam, s bár hosszú időbe telt, de rájöttem, hogy a világban senki sem normális. Semmi másra nem vágytam, mint arra, hogy szembenézzek a saját félelmeimmel; farkasszemre vágytam, olyan igazi közeli állapotra, mikor a lángokban álló ház melege már a hátadat perzseli - azt akartam, hogy végre egyszer az életben esélyem se legyen elmenekülni, csak megfordulni és az összes démonom szemébe nevetni - de valahogy nem értek utól soha. Mert rohantam, mert menekültem anélkül, hogy tudtam volna, merre is tartok igazán.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Eldöntöttem, hogy mit akarok - hogy kit akarok látni minden reggel fogmosás közben, hogy kinek a hangos nevetését akarom megtanulni élvezni, hogy milyen képet szeretnék, hogy mennyire magasan akarok látni egy állat és, hogy kinek a szívét szeretném összerakni. A válasz egyszerű: a saját magamét.&lt;br /&gt;Eldöntöttem, hogy bármennyire rémisztő is lesz, amit látni fogok, többé nem hunyom be a szemem, mindegy, hogy a hullámvasút éppen lent döcög vagy magasan száguld, mindegy, hogy milyen mély a szakadék vagy milyen magas a fal, nem számít, hogy mennyi rémisztő szörny lapul az ágy alatt én akkor sem hunyom be a szemem, nem takarom el magam elől a világot.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;És akkor a világ megmutatta a valódi arcát: hogy valójában senki sem normális, senki sem olyan szerencsés, hogy tiszta lappal érkezik a földre, pláne, ha el is hiteti magával, hogy nem érdemes a boldogságra. Bizonyos értelemben egyikőnk sem &quot;százas&quot;: mindannyian kaptunk rossz géneket, rossz példákat, helytelenül értelmezett válaszokat, figyelmetlen szülőket, önértékelési problémákat, túl forró vérmérsékletet, türelmetlenséget, agressziót, egy kis diszlexiát vagy túl vastag csontokat.&lt;br /&gt;Nézz szét a világban, mindenki szenved valamitől: vannak, akiket a vallásuk, bőrszínük vagy szexuális identitásuk miatt bélyegeznek meg, mások túlsúllyal, cukorbetegséggel, munkamániával, körömrágással, kiálló fogakkal vagy emberiszonnyal küzdenek. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Az emberek idegbetegek, stresszek, veszekednek és verekednek - bántják egymást, ahol és amikor csak lehet: ha van rá okuk azért, ha nincs, akkor azért. Az apák ordítoznak az eleven gyerekekkel, a taxisofőrök dudálnak és mutogatnak a járókelőkre vagy a lassan hajtókra, az üzletemberek túlhajszolják magukat csak azért, hogy még több pénzt keressenek, a buszsofőrök elalszanak, a tanárok megütik a diákokat és a sor még messze nem ért véget.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Mindenki terapeutákhoz fordul meg lelki iránymutatókhoz, akik emlékeztetik őket arra, hogyan kell megtanulniuk jóban lenni magukkal, de sajnos figyelmen kívül hagyják a legfontosabb részt: a munka nagyja rajtuk múlik. Sem a doktor, sem a gyógyszer, sem a barát sem a terápia nem fog azon segíteni, aki nem vállal felelősséget a saját életéért. Szomorú tény, de a megoldás csakis egy ember kezében van - a sajátodéban. A válasz mindig belülről érkezik.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A falakat, amiket felépítesz senki más nem tudja lerombolni - nem számít mekkora hittel, szeretettel vagy erővel próbálja - csak Te!Legyen szó bármiről, nincs aki többet segíthetne legyőzni a félelmeidet, mint Te magad! Hiába várod, hogy más majd segít: nem fog. Ne várj arra az erőre, amit tőle vársz, találd meg magadban - hidd el, az a plusz, amit másoknak tulajdonítasz benned van meg a leginkább - a gyengeség csupán egy álca, a könnyebbik út, ami bár egyszerűbb, mégis pengékkel van kikövezve. Rajtad áll, hogy végig mész -e rajta vagy a következő lehetőségnél jobbra fordulsz!&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2013/07/large4.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2013/07/large4-300x300.jpg&quot; height=&quot;320&quot; width=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2013/07/large4-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>