1.0Gondolatfilterhttps://gondolatfiler.cafeblog.huMaria Endreszhttps://gondolatfiler.cafeblog.hu/author/endresz-majavimn-com/<div dir="ltr" style="text-align: left"><div style="clear: both;text-align: center"><a href="https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2013/06/1011141_614772488547711_1547189767_n.jpg" style="clear: left;float: left;margin-bottom: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="320" src="https://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2013/06/1011141_614772488547711_1547189767_n-200x300.jpg" width="213" /></a></div><span style="background-color: white;color: #333333;font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif;font-size: 13px;line-height: 18px"><br /></span><span style="background-color: white;color: #333333;font-family: 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif;font-size: 13px;line-height: 18px">Sokszor próbáltam imádkozni, de valahogy sosem értettem a lényegét: nem találtam a szavakat, mások imájával pedig sosem tudtam azonosulni. Ha nagyon megakadtam mindig édesanyám elalvás előtti puszijára gondoltam - arra a meleg, jóleső békére, ami megtöltötte a szívemet és mire feleszméltem már az ajkamon is volt a saját imám: "köszönöm" És végre megértettem, hogy a nap végére ennyi is pontosan elég.</span></div>richhttps://gondolatfiler.cafeblog.hu/files/2013/06/1011141_614772488547711_1547189767_n-150x150.jpg150150