{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatfilter","provider_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu","author_name":"Maria Endresz","author_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu\/author\/endresz-majavimn-com\/","title":"Nyitott szemmel","html":"
Sok\u00e1ig n\u00e9ztem \u00fagy magamra, mint egy k\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3ra - m\u00e1sokat sz\u00e9pnek, \u00f6sszeszedettnek, c\u00e9ltudatosnak, komolynak, okosnak \u00e9s megfontoltnak l\u00e1ttam, magamat nem. Sehogyan sem akart kiegyenedesni az a t\u00fck\u00f6r, amit nap mint nap magam el\u00e9 tartottam - hol g\u00f6rb\u00e9n, hol fejjel lefel\u00e9.
Nem tal\u00e1ltam a helyem, mert nem tal\u00e1ltam azokat, akiknek \"\u00e9n, a bolond\" b\u00f6lcsess\u00e9get sz\u00f3rhatn\u00e9k a fej\u00fckbe, nem tal\u00e1ltam azt a valakit, aki meggy\u0151zne - mindenkinek vannak hib\u00e1i, senki sem t\u00f6k\u00e9letes, b\u00e1r az igazat megvallva sosem hittem senkinek.

Azt\u00e1n bej\u00e1rtam a vil\u00e1got - volt, hogy t\u00e9nylegesen \u00e9s volt, hogy csak k\u00e9pzeletben utaztam, s b\u00e1r hossz\u00fa id\u0151be telt, de r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a vil\u00e1gban senki sem norm\u00e1lis. Semmi m\u00e1sra nem v\u00e1gytam, mint arra, hogy szemben\u00e9zzek a saj\u00e1t f\u00e9lelmeimmel; farkasszemre v\u00e1gytam, olyan igazi k\u00f6zeli \u00e1llapotra, mikor a l\u00e1ngokban \u00e1ll\u00f3 h\u00e1z melege m\u00e1r a h\u00e1tadat perzseli - azt akartam, hogy v\u00e9gre egyszer az \u00e9letben es\u00e9lyem se legyen elmenek\u00fclni, csak megfordulni \u00e9s az \u00f6sszes d\u00e9monom szem\u00e9be nevetni - de valahogy nem \u00e9rtek ut\u00f3l soha. Mert rohantam, mert menek\u00fcltem an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudtam volna, merre is tartok igaz\u00e1n.

Eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy mit akarok - hogy kit akarok l\u00e1tni minden reggel fogmos\u00e1s k\u00f6zben, hogy kinek a hangos nevet\u00e9s\u00e9t akarom megtanulni \u00e9lvezni, hogy milyen k\u00e9pet szeretn\u00e9k, hogy mennyire magasan akarok l\u00e1tni egy \u00e1llat \u00e9s, hogy kinek a sz\u00edv\u00e9t szeretn\u00e9m \u00f6sszerakni. A v\u00e1lasz egyszer\u0171: a saj\u00e1t magam\u00e9t.
Eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogy b\u00e1rmennyire r\u00e9miszt\u0151 is lesz, amit l\u00e1tni fogok, t\u00f6bb\u00e9 nem hunyom be a szemem, mindegy, hogy a hull\u00e1mvas\u00fat \u00e9ppen lent d\u00f6c\u00f6g vagy magasan sz\u00e1guld, mindegy, hogy milyen m\u00e9ly a szakad\u00e9k vagy milyen magas a fal, nem sz\u00e1m\u00edt, hogy mennyi r\u00e9miszt\u0151 sz\u00f6rny lapul az \u00e1gy alatt \u00e9n akkor sem hunyom be a szemem, nem takarom el magam el\u0151l a vil\u00e1got.

\u00c9s akkor a vil\u00e1g megmutatta a val\u00f3di arc\u00e1t: hogy val\u00f3j\u00e1ban senki sem norm\u00e1lis, senki sem olyan szerencs\u00e9s, hogy tiszta lappal \u00e9rkezik a f\u00f6ldre, pl\u00e1ne, ha el is hiteti mag\u00e1val, hogy nem \u00e9rdemes a boldogs\u00e1gra. Bizonyos \u00e9rtelemben egyik\u0151nk sem \"sz\u00e1zas\": mindannyian kaptunk rossz g\u00e9neket, rossz p\u00e9ld\u00e1kat, helytelen\u00fcl \u00e9rtelmezett v\u00e1laszokat, figyelmetlen sz\u00fcl\u0151ket, \u00f6n\u00e9rt\u00e9kel\u00e9si probl\u00e9m\u00e1kat, t\u00fal forr\u00f3 v\u00e9rm\u00e9rs\u00e9kletet, t\u00fcrelmetlens\u00e9get, agresszi\u00f3t, egy kis diszlexi\u00e1t vagy t\u00fal vastag csontokat.
N\u00e9zz sz\u00e9t a vil\u00e1gban, mindenki szenved valamit\u0151l: vannak, akiket a vall\u00e1suk, b\u0151rsz\u00edn\u00fck vagy szexu\u00e1lis identit\u00e1suk miatt b\u00e9lyegeznek meg, m\u00e1sok t\u00fals\u00fallyal, cukorbetegs\u00e9ggel, munkam\u00e1ni\u00e1val, k\u00f6r\u00f6mr\u00e1g\u00e1ssal, ki\u00e1ll\u00f3 fogakkal vagy emberiszonnyal k\u00fczdenek.

Az emberek idegbetegek, stresszek, veszekednek \u00e9s verekednek - b\u00e1ntj\u00e1k egym\u00e1st, ahol \u00e9s amikor csak lehet: ha van r\u00e1 okuk az\u00e9rt, ha nincs, akkor az\u00e9rt. Az ap\u00e1k ord\u00edtoznak az eleven gyerekekkel, a taxisof\u0151r\u00f6k dud\u00e1lnak \u00e9s mutogatnak a j\u00e1r\u00f3kel\u0151kre vagy a lassan hajt\u00f3kra, az \u00fczletemberek t\u00falhajszolj\u00e1k magukat csak az\u00e9rt, hogy m\u00e9g t\u00f6bb p\u00e9nzt keressenek, a buszsof\u0151r\u00f6k elalszanak, a tan\u00e1rok meg\u00fctik a di\u00e1kokat \u00e9s a sor m\u00e9g messze nem \u00e9rt v\u00e9get.

Mindenki terapeut\u00e1khoz fordul meg lelki ir\u00e1nymutat\u00f3khoz, akik eml\u00e9keztetik \u0151ket arra, hogyan kell megtanulniuk j\u00f3ban lenni magukkal, de sajnos figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyj\u00e1k a legfontosabb r\u00e9szt: a munka nagyja rajtuk m\u00falik. Sem a doktor, sem a gy\u00f3gyszer, sem a bar\u00e1t sem a ter\u00e1pia nem fog azon seg\u00edteni, aki nem v\u00e1llal felel\u0151ss\u00e9get a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9\u00e9rt. Szomor\u00fa t\u00e9ny, de a megold\u00e1s csakis egy ember kez\u00e9ben van - a saj\u00e1tod\u00e9ban. A v\u00e1lasz mindig bel\u00fclr\u0151l \u00e9rkezik.

A falakat, amiket fel\u00e9p\u00edtesz senki m\u00e1s nem tudja lerombolni - nem sz\u00e1m\u00edt mekkora hittel, szeretettel vagy er\u0151vel pr\u00f3b\u00e1lja - csak Te!Legyen sz\u00f3 b\u00e1rmir\u0151l, nincs aki t\u00f6bbet seg\u00edthetne legy\u0151zni a f\u00e9lelmeidet, mint Te magad! Hi\u00e1ba v\u00e1rod, hogy m\u00e1s majd seg\u00edt: nem fog. Ne v\u00e1rj arra az er\u0151re, amit t\u0151le v\u00e1rsz, tal\u00e1ld meg magadban - hidd el, az a plusz, amit m\u00e1soknak tulajdon\u00edtasz benned van meg a legink\u00e1bb - a gyenges\u00e9g csup\u00e1n egy \u00e1lca, a k\u00f6nnyebbik \u00fat, ami b\u00e1r egyszer\u0171bb, m\u00e9gis peng\u00e9kkel van kik\u00f6vezve. Rajtad \u00e1ll, hogy v\u00e9gig m\u00e9sz -e rajta vagy a k\u00f6vetkez\u0151 lehet\u0151s\u00e9gn\u00e9l jobbra fordulsz!


<\/a><\/div>



<\/div>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu\/files\/2013\/07\/large4-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}