{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatfilter","provider_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu","author_name":"Maria Endresz","author_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu\/author\/endresz-majavimn-com\/","title":"Otthon(talan)s\u00e1g","html":"
Ott \u00e1lltam az ajt\u00f3ban \u00e9s a l\u00e1bam a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6t s\u00farolta - az egykoron ismer\u0151s otthon semmiv\u00e9 lett \u00e9s az agyam nem \u00e9rtette, hogy v\u00e1lhatott az egykor biztos padl\u00f3 ismeretlen sivatagg\u00e1. Egy k\u00fcsz\u00f6b v\u00e1lasztott el minket: azt az er\u0151s n\u0151t, aki vagyok, att\u00f3l a k\u00e9ts\u00e9gbeesett l\u00e1nyt\u00f3l, aki elmenek\u00fclt innen.

Sz\u00e9tn\u00e9ztem \u00e9s m\u00e1r semmi sem volt ugyanaz - az ajt\u00f3k, a falak, a sz\u00ednek mind-mind sugalltak valamit, az apr\u00f3 t\u00e1rgyak mind hozz\u00e1m besz\u00e9ltek, de nem mondtak semmi olyat, amit ne tudtam volna m\u00e1r nagyon r\u00e9g: ez m\u00e1r nem az \u00e9n otthonom, nincs m\u00e1r marad\u00e1som.

Sarkon fordultam h\u00e1t \u00e9s elindultam - halv\u00e1nyan m\u00e9g r\u00e9mlett mikor im\u00e1val kellett er\u0151t kov\u00e1csolnom, hogy el tudjak menni innen, magam m\u00f6g\u00f6tt hagyni mindent \u00e9s nem gondolni m\u00e1sra, csak arra, hogy legyen el\u00e9g er\u0151 a l\u00e1bamban, minden egyes l\u00e9p\u00e9ssel magam m\u00f6g\u00f6tt hagyni mindezt \u00e9s nem fordulni t\u00f6bb\u00e9 vissza.

\u00c9n m\u00e9g \u00edgy tanultam, eml\u00e9kszem \u00edgy hangzott: az \u00e9let egyszer\u0171 - csak d\u00f6nt\u00e9seket hozol \u00e9s t\u00f6bb\u00e9 nem n\u00e9zel vissza. Ennyi \u00e9s nem t\u00f6bb az eg\u00e9sz. De \u00e9n sosem voltam t\u00fal sz\u00f3fogad\u00f3, s a csuk\u00f3d\u00f3 liftajt\u00f3b\u00f3l m\u00e9g visszapillantottam a vir\u00e1gokra, a gangra, a hossz\u00fa l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zra, a v\u00e1rra \u00e9s a h\u00e1zat \u00e1t\u00f6lel\u0151, hatalmas lombkoron\u00e1ra.
F\u00e9ltem, hogy olyat l\u00e1tok, amit azt hittem soha m\u00e1r \u00e9s rettegtem, hogy az eml\u00e9kek nem eresztenek majd - de a hat\u00e1s elmaradt.
N\u00e9ztem az ajt\u00f3t - a lenyugv\u00f3 nap sugarai bevil\u00e1g\u00edtott\u00e1k a folyos\u00f3t \u00e9s nem f\u00e1jt m\u00e1r semmi, mert nem is maradt m\u00e1r bennem semmi.

Eltemettem azzal az utols\u00f3 pillant\u00e1ssal, az utols\u00f3 s\u00f3hajjal ott maradt minden s m\u00e1ra m\u00e1r lemosta az es\u0151 a k\u00f6nnyeket a h\u00e1z fal\u00e1r\u00f3l - \u00f6r\u00f6m\u00e9t \u00e9s b\u00e1nat\u00e1t egyar\u00e1nt.

Igen, menni kell el\u0151re \u00e9s hagyni a m\u00faltat, de n\u00e9ha kell egy utols\u00f3 pillant\u00e1s, egy utols\u00f3 s\u00f3haj \u00e9s v\u00e9gs\u0151 b\u00facs\u00fa - kell, hogy le tudd z\u00e1rni. Az utols\u00f3 kattan\u00e1s a z\u00e1rban, egy leadott kulcs sokszor f\u00e1j - hi\u00e1nyoznak a r\u00e9gi illatok, a falakba v\u00e9sett nyugalom, de valahol m\u00e9lyen m\u00e1r az indul\u00e1s pillanat\u00e1ban j\u00f3l tudod, r\u00e9g\u00f3ta nincs m\u00e1r marad\u00e1sod. Most, hogy volt merszem visszafordulni meg\u00e9rtettem, hogy a dolgok n\u00e9lk\u00fcl, amiket szeretek - a kedvenc k\u00e9peim, a vir\u00e1gaim, akiket neveltem,; az a finom takar\u00f3; a kis vir\u00e1gos ablakd\u00edsz; a b\u00e9ke \u00e9s a szeretteim eml\u00e9ke - ez a h\u00e1z sem t\u00f6bb, mint egy \u00fcres \u00e9p\u00fclet. Az \u00e9n otthonom m\u00e1r m\u00e1shol van: valahol a saj\u00e1t a sz\u00edvemben \u00e9s mindig valahol, ahol gondolnak r\u00e1m: mindig m\u00e1shol.

<\/a><\/div>

<\/div>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu\/files\/2013\/07\/large5-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}