{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatfilter","provider_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu","author_name":"Maria Endresz","author_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu\/author\/endresz-majavimn-com\/","title":"F\u00e9lelmeink t\u00e1rh\u00e1za","html":"
Mindannyian f\u00e9l\u00fcnk valamit\u0151l. Ki ett\u0151l, ki att\u00f3l, ezen nincs mit sz\u00e9gyellni. A f\u00e9lelem \u00e9let\u00fcnk szerves r\u00e9sze, s ha j\u00f3l kezelj\u00fck, a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszak\u00e1k, a f\u00e9lelmetes viharok olyan er\u0151t adhatnak a kez\u00fcnkbe, hogy ha legy\u0151zni nem is siker\u00fcl a retteget d\u00e9monokat, de szembe tudunk vel\u00fck n\u00e9zni. S ha megl\u00e1ttuk \u0151ket, ha meg mert\u00fck n\u00e9zni, tudjuk azt is, milyen fegyverrel harcoljunk ellen\u00fck.<\/strong><\/em>

<\/strong><\/em>
<\/a><\/div>
<\/span>Eml\u00e9kszem, gyerekkoromban sokszor nem tudtam aludni, s ennek sz\u00e1mtalan oka volt: hol rosszat \u00e1lmodtam, hol furcsa zajok zavart\u00e1k meg a csendet, hol csak b\u00e1ntotta valami a lelkemet. \u00dagy r\u00e9mlik, \u00e9vekig l\u00e1tni v\u00e9ltem egy k\u00e9t l\u00e1bon j\u00e1r\u00f3 medv\u00e9t, aki a h\u00e1zunk m\u00f6g\u00f6tt s\u00e9t\u00e1lt fel s al\u00e1, s ilyenkor mindig felriadtam \u00e9s rohantam a k\u00e9t szob\u00e1val arr\u00e9bb szundik\u00e1l\u00f3 sz\u00fcleimhez. Azt gondoltam sok\u00e1ig, hogy semmi sem lesz olyan r\u00e9miszt\u0151 az \u00e9letemben, mint ez a nagy, sz\u0151r\u00f6s, balj\u00f3san csendes \u00e1llat. Azt mondt\u00e1k, majd elm\u00falik \u2013 nem m\u00falt. Id\u0151vel \u00faj sz\u00f6rnyek j\u00f6ttek \u00e9s zavart\u00e1k meg a csendet, s b\u00e1r a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek folyton, az \u00e9rz\u00e9sek mit sem v\u00e1ltoztak.<\/span>


<\/div>
Ahogy cseperedtem, elkezdtem f\u00e9lni m\u00e1s dolgokt\u00f3l, s az el\u0151z\u0151 f\u00e9lelmek hely\u00e9t \u00e1tvett\u00e9k \u00fajabbak \u2013 nem rosszabbak vagy jobban, kisebbek vagy nagyobbak, egyszer\u0171en csak m\u00e1sok. F\u00e9ltem att\u00f3l, hogy nem mehetek id\u0151ben iskol\u00e1ba, hogy a t\u00e1bl\u00e1n\u00e1l nem j\u00f3l rajzolom le azt a h\u00fclye k\u00e9rd\u0151jelet, hogy sosem \u00e9rtem meg a sz\u00f3tagol\u00e1st, hogy a mellem k\u00e9s\u0151bb kezd el n\u0151ni, mint a t\u00f6bbi l\u00e1nynak, hogy nem j\u00f3l siker\u00fcl a verseny, hogy kik\u00f6z\u00f6s\u00edtenek, ha nem megyek el egy buliba, hogy nem lesz igazi bar\u00e1tom soha, hogy elfelejtek pillanatokat, amire mindig eml\u00e9kezni akarok, hogy sosem l\u00e1thatok vil\u00e1got, hogy egyed\u00fcl maradok vagy hirtelen csak megvakulok. Ha pedig \u00e9ppen nem f\u00e9ltem semmit\u0151l, akkor pont att\u00f3l f\u00e9ltem, hogy nem f\u00e9ltem igaz\u00e1n semmit\u0151l.<\/div>
Ha nem f\u00e9lsz, nincs mit vesz\u00edtened \u2013 mondj\u00e1k az okosak. Nem f\u00e9ltem, s azt hittem b\u00e1tor vagyok, de r\u00e1j\u00f6ttem, nem az az er\u0151s, aki sosem f\u00e9l, hanem az, aki egy kis s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g el\u0151l nem b\u00fajik el vagy szalad egyb\u0151l anyu puha \u00e1gyik\u00f3j\u00e1ba. Feln\u0151ttem \u00e9s b\u00e1tran v\u00e1llalom, hogy rettegek - nap, mint nap. Ma m\u00e1r f\u00e9lek, hogy elvesz\u00edtem a szerelmet, hogy egy nap \u00fagy \u00e9bredek, hogy nem tal\u00e1lja bennem azt, amit a legjobban szeretett, hogy nem leszek el\u00e9g felel\u0151ss\u00e9gteljes sz\u00fcl\u0151, hogy tal\u00e1n sosem lesz saj\u00e1t lak\u00e1som, hogy nem fogom \u00e9szrevenni, ha m\u00e1r csak \u00e1lmodom az \u00e9letet \u00e9s nem az \u00e1lmomat \u00e9lem.<\/div>
N\u00e9zz sz\u00e9t magad k\u00f6r\u00fcl \u00e9s vedd \u00e9szre, hogy mindenki f\u00e9l. Az emberekre bizony jellemz\u0151, hogy \u00e9rz\u00e9seik nagy r\u00e9sz\u00e9t f\u00e9lelemmel helyettes\u00edtik. Az \u00fcgyv\u00e9d f\u00e9l, hogy nem lesz, akit v\u00e9djen, a boltos f\u00e9l, hogy nem kap friss \u00e1rut \u00e9s a vev\u0151i elp\u00e1rtolnak, a meteorol\u00f3gus f\u00e9l, hogy nem j\u00f3l \u00e9rtelmezi a f\u00e9lrevezet\u0151 jeleket, a br\u00f3ker f\u00e9l, hogy esik az \u00e1rfolyam. Az a n\u0151 ott a kisbab\u00e1val f\u00e9l, hogy a f\u00e9rje megveri, mert nem vitt neki kis \u00fcvegben vodk\u00e1t, a modell f\u00e9l, hogy megh\u00edzik \u00e9s az \u00fatsz\u00e9li hotdog \u00e1rus f\u00e9l, hogy bez\u00e1rj\u00e1k az \u00fczlet\u00e9t \u00e9s nem lesz mib\u0151l fizetni a gyerektart\u00e1st.<\/div>
L\u00e1tod, mindenki retteg. Gyerekkorunkban a s\u00f6t\u00e9tt\u0151l \u00e9s a ronda n\u00e9nikt\u0151l f\u00e9l\u00fcnk \u00e9s az \u00e1gyunk alatt meglapul\u00f3 d\u00e9monokt\u00f3l. Ahogy telik az id\u0151, a sz\u00f6rnyek sorr\u00e1 \u00e1talakulnak s\u00e9rtetts\u00e9gg\u00e9, mag\u00e1nny\u00e1, \u00f6n\u00e9rt\u00e9kel\u00e9si probl\u00e9m\u00e1kk\u00e1, f\u00fcgg\u0151s\u00e9gg\u00e9, megb\u00e1n\u00e1ss\u00e1, \u00e9s b\u00e1r m\u00e1r nem azok a kisgyerekek vagyunk, b\u00f6lcsebbek \u00e9s id\u0151sebbek is lett\u00fcnk, de feln\u0151tt fejjel \u00fajra r\u00e1eszm\u00e9l\u00fcnk, hogy igaz\u00e1b\u00f3l m\u00e9g mindig f\u00e9l\u00fcnk a s\u00f6t\u00e9tben. Szaladn\u00e1nk anyuhoz, hogy betakarjon, de nem lehet, mert m\u00e1r akkor sem vezetett sehov\u00e1 azon t\u00fal, hogy gondosan bez\u00e1rtuk a sz\u00f6rnyeket a szekr\u00e9nybe. Nagyon neh\u00e9z \u00e9s sok er\u0151 kell hozz\u00e1, de ha szemben\u00e9z\u00fcnk a d\u00e9monokkal, boszork\u00e1nyokkal, az \u00e1gy alatt lapul\u00f3 gonosz man\u00f3kkal, akkor a f\u00e9lelmeink \u00e1talakulnak, \u00e9s az \u00e9jszaka t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem is olyan ijeszt\u0151, mert b\u00e1r nem tudjuk, mi lapulhat egy-egy s\u00f6t\u00e9t sarokban, az egyszer biztos, hogy f\u00e9l k\u00e9zzel elb\u00e1nunk vele.<\/div><\/div>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/gondolatfiler.cafeblog.hu\/files\/2012\/10\/578642_446269125418589_73225176_n_large-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}