Ez a baj velünk, emberekkel: elhitetjük magunkkal, hogy a boldogság a maga nemes egyszerűségében, megfoghatóan létezik. Hogy egyszer, ha majd eleget várunk és eleget nem teszünk érte semmit, megjelenik az ajtóban és beragyogja az életünket. Igen, ez a baj, hogy meg sem próbáljuk felfogni, hogy tennünk kell érte – Nekünk kellene megtalálnunk vagy legalább megpróbálnunk! Nem szabadna elhinni, hogy az egész boldogság-humbuk egy szerencsés véletlennek köszönhető, mint amikor szépen süt a nap, hanem harcolni kellene érte, kitartani mellette, bízni benne – még akkor is, ha éppen kicsit sem hiszünk. Fáradhatatlanul, nap mint nap, újra és újra kutatnunk kellene a boldogságot – a felszínen tartani magunkat akkor is, ha a hullámok ellepik az arcunkat és szinte már fuldoklunk.
![]()
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: