kosaras dolog

Én az életet kicsit úgy játszom, mint a kosárlabdát: sosem voltam a legjobb benne. Se cselezni nem tudtam, se irányítani, plusz alacsony is vagyok hozzá és a lépéseket is elrontottam, amikor csak lehetett, egyedül egy dolog ment jól: a kosárra dobás. Nem mintha tudnám volna a hogyanját és azt sem, hogy miért – egész egyszerűen csak sokat pròbálkoztam. Dobtam, amikor csak lehetett – fej felől, palánk alòl, körtén kìvül és belül csak az lebeg a szemem előtt, hogy pontot szerezzek.

Mikor játszom ez a cél és pròbálom, amikor csak lehet, maximum annyi történhet, hogy nem talál be a labda – a játék attól még folytatódik. Nincs azzal baj, ha időről időre hibázunk, ez csak azt mutatja, hogy pròbálkozunk – kudarcok csak akkor érnek, ha meg sem pròbálod!