egyedül.csak.Te!

Mert eljön az a pont, mikor rá kell döbbenned, hogy egyedül vagy a Világban, majd ez a feszítő érzés egyszer csak elengedi a szíved és hagyod tova szállni. Nem jó érzés, Jézus, dehogy jó: nincs abban semmi lélekemelő, hogy az ember szembesül a legnagyobb félelmével: nem számíthat a Világra csakis Önmagára, de valahol minden észvesztő igazság mögött lapul egy leheletnyi béke – ez is ilyen.

Igen, egyedül vagy a Világban – nem számít, hogy van-e társad, gyereked, szomszédod, kiskutyád vagy szuper munkahelyed, az Élet újra és újra meg fogja mutatni, hogy az egyetlen biztos pont az életedben csak Te lehetsz.  Tudom, azt gondolod most, hogy ez hatalmas szívás és sajnálom, de nem én leszek az, aki meg fog győzni az ellenkezőjéről, mert ez bizony szívás, de csak addig, amíg el nem fogadod.

Bizony, az élet sokkal könnyebben pereg, ha készen állsz rá, hogy elfogadd a kellemetlennek tűnő igazságokat is – magaddal és a világgal kapcsolatban egyaránt. Nehéz lenyelni, hogy a dolgok tényleg csak egyszer történnek meg, hogy az elmulasztott percek nem térnek vissza soha, hogy a felmelegített káposzta sosem lesz már a régi, hogy az áldozatokat gyakran csak az idő teszi lényegessé és hogy a Világban egyedül csak magadra kell, hogy támaszkodhass; de, ha ezeket sikerül megértened, akkor biztosan elnyered, amit keresel: ki ezt, ki azt.