Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget! Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet, annyi esőt, hogy értékeld a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked, annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat, annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a… Tovább »
Mindenből eleget
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget! Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet, annyi esőt, hogy értékeld a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked, annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat, annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a… Tovább »
Ha elfogadod a tényt, hogy minden ember a saját kottájából játszik – abból, amit magával hozott és ami minden nap más, mégis ugyanaz – akkor megnyugszol. Megnyugszol, mert rájössz, hogy csak ezt érdemes használni ahelyett, hogy mástól szereznél egy dallamosabbat. Ezt elronthatod, variálhatod, újraírhatod és rögtönözhetsz, amikor csak kedved tartja. Nem számít, hányszor ejtesz hibát,… 
Hinni kell és bìzni, ameddig csak lehet, de vajon meddig lehet? Van erre valami sèma, hogy hány kudarc szüksèges ahhoz, hogy elhagyjon a hited? Hány csalódás után èri meg feladni? Honnan èrzi az ember, hogy az, amiben hisz, az csupán tévhit? Mikor kell belátni, hogy a vágy, amit kergetünk, sosem lesz a miènk? Mikor szabad… 
Ma az emberekről és a köztük lévő kapcsolatokról gondolkodtam úton hazafelé – csak bambultam ki a villamos ablakán és bámultam, kutattam az arcokat, párokat, barátokat, akik mellett elrobogtam. Próbáltam megszámolni, mint Mehemed, hányféle kapcsolatot látok, mennyi jön velem szembe, de nem ment – mert mind más és más volt. Mindig új és mindig más, vannak… 