Régen voltam itt, bevallom – nem azért, mert nem hiányzott, csupán úgy éreztem, nincs bennem semmi, amit adhatnék Nektek. Pedig Ti is hiányoztatok – ezért most visszatérés gyanánt nem egy bejegyzést kaptok, hanem egy levelet; egy képeslapot, ha úgy tetszik, ami bár nem fog kinyitáskor csilingelni, de talán a tartalma megindít vagy elvarázsol bennetek valamit.
„Tudom, nem illik ilyet írni, ennyi idő után, de ha egy dolgot kérhetnék tőled, az az lenne, hogy ne félj soha. Ne hagyd, hogy a félelem olyan apró és jelentéktelennek hitt helyeket töltsön meg, amelynek a létezéséről sem tudtál soha. Az élet rövid, tanuld meg – nem mindig kell mindent megértened és nem kell mindig tudnod mindent, s bár te és én sokat dobálóztunk azzal, hogy az igazság mindenekfelett, néha csak hunyd le a szemed és hagyd, hogy a vihar kitombolja magát. Tanulj meg táncolni az esőben, de értsd meg, hogy néha jobb egy eresz alatt átvészelni a zivatart. Légy vakmerő, engedd el a félszet, de rettenj meg, ha épp az oroszlán barlangjában találod magad – ha átvernek, tanulj belőle, és ha kell, sétálj bele ugyanabba a pocsolyába – mindaddig, amíg biztosnak érzed a gumicsizmát. Engedd, hogy darabokra törjön a szíved – e nélkül talán sosem ismered meg a hálát. Csússz a földön, kapard a falat, ha fáj – csak engedd, hagy jöjjön ki minden, ne állítsd meg azt, aminek nincs már benned helye. Szeress, olyat is, akit nem lehet és azt is, akit fáj – ez az egyetlen érzés, amit nem lehet megfizetni, és ha létezik Mennyország, a szeretet a kulcs az odajutáshoz. Bizakodj, tanulj meg hinni – de sose ígérj magadnak olyat, ami nem teljesülhet. Tervezz, de fogadd el, sorsunk kiszámíthatatlan. Ne vedd hülyére magad, megteszik azt helyetted mások – néha kell, hogy ember nevetség tárgyává váljon a saját és mások szemében is – ettől erősebb leszel. Légy kemény, mint a szikla – tanuld meg, hogy egy erős páncélt nem lehet csak úgy lerombolni, de néha vesd le egy kicsit, hogy a bőröd lélegezhessen alatta. Tartsd meg a titkokat – akkor is, ha fegyverként használhatod: bár z élet harc nem kell mindig, minden áron győztesen zárni a csatákat, van, hogy a vesztesek érdeme teszi felbecsülhetetlenné az egész háborút. Gondolkodj, élj ésszel, de ne felejtsd el használni a szíved – ha sokáig hagyod figyelmen kívül, megelégeli az önző bánásmódot és magadra hagy. Hidd el, nem létezhet annál nagyobb tragédia, ha megtanulsz érzelmek nélkül élni. Használd, ami megadatott – ne félj kinyújtani a kezed, ha segítségre szorulsz, tartsd a vállad azoknak, akiknek nincs hová borulniuk, tanulj meg lépni, ki a rosszból, tanulj meg elrohanni, ha nem elég a pár méter távolság, de néha maradj közel – a probléma méretét sokszor meghatározza maga a perspektíva. Könyveld el, hogy a szerelem mindent pótol és a szerelmet semmi sem, de fogadd el, hogy ez nem mindig elég. Bocsáss meg mindent, de nem kell, hogy újra és újra felejtésre kárhoztasd magad – kemény leckék ezek, később még hasznodra válhat. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, de nem kell, hogy mindig, minden helyzetben tartsd magad. Ami könnyű, az nem lesz lenyűgöző soha, de talán nem is vagy az a típus, aki valami különlegeset hajszol, nem kel, hogy mindenki valami megismételhetetlenre és utánozhatatlanra áhítozzon – a középszerű talán néha unalmas, de a stabilitás sokszor felbecsülhetetlen. Ami érdemes, azt ne add fel, de szabadulj meg mindentől, ami feladható! Fogadd el, hogy mindenki bánthat Téged és fog is valamilyen módon – talál meg azokat, akikért megéri szenvedni.
Használd az agyad, gondolkozz, hiszen megadatott – de ne felejtsd el, hogy néha jobb, nem belegondolni és a miérteket megválaszolatlanul hagyni. Nem feltétlenül kell megtanulni minden egyes szerepet- próbálj ki annyit ,amennyi jól esik és lehetőségeidhez mérten tanulj meg kitartani mellette. Sokan azt állítják, hogy meg kell tanulnod egyedül élni, de ne higgy nekik; végzetes hiba lenne, ha magadra erőltetnél valami olyat, amibe talán beleroppansz. Fogadd el, hogy nem mindenkinek adatott meg ugyanaz az út, ahogyan két dallamot sem hallhat két külön ember azonosnak soha. A szív mélyebb annál, mintsem meg lehetne fejteni. Sírnod kell, ha fáj, ha szorít – édesebb tőle a nevetés és a szemnek is jót tesz, ha a bánat könnyei mossák tisztára. Hagyd, hogy néha becsapjon a szíved, ettől csak agyafurtabb leszel – engedd meg magadnak azt a luxust, hogy elvessz a részletekben. Törj össze, apró darabokra, ha kell – de tanulj meg feltápászkodni és összeseperni a szilánkokat. Soha ne hagyj szemetet magad után, mert a saját portán a legnehezebb rendet tartani, de ha ezt megtanulod, többé nem érdekel majd a szomszéd kertje. Tanulj meg hazudni, így felismered majd a csalókat, de ne hidd soha, hogy te különb vagy tőlük: az ember csak azt ismerheti, ami belőle fakad.
Nyugodj bele, hogy a nap akkor is felkel, amikor a legkevésbé sem várod és hagyd, hogy a sugara felszárítsa a könnyeidet: értsd meg, hogy a jó dolgok áldozattal járnak – döntsd el, te mire vágysz: minden nap egy új lehetőség, hogy azzá válj, akivé szeretnél.
Ha szenvedélyt akarsz, azt a mindent elsöprőt, akkor törődj bele, hogy ahol szenvedély van, ott lángnak is kell lennie, és ahol valami lángol, ott valaki megéghet. De attól, hogy éget, még nem fogsz belehalni!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: