Szerelem:féltés

A féltékenység a birtoklás iránti vágyból ered, mondják az okosok, de lássuk be, hogy hiba volna azt hinni, hogy a féltékenység fekete vagy fehér, ahogy hiba lenne azt is hinni, hogy a gyengeség jele csupán. 
A férfi és a nő – két pólus, akárcsak a mágnes, pozitív a negatívat vonzza és fordítva. Az ellentétek egy időben vonzzák és taszítják egymást – egyik pillanatban szerelmes egyesülés, majd hirtelen idegszaggató fájdalom és gyűlölet. Igen, azt hiszem a szerelem így működik – a nő a férfit látja, és a férfi a nőt. Ezért a szenvedélyes szerelem ritkán megértő, várakozó, jóságos vagy okos: az ilyen szerelem felemészt, kicserél és megérint.

“A férfi és a nő olyan, mint a tűz. Ha közöttük van az Örökkévaló, egyesülnek. Ha nem, fölemésztik egymást.” mondja egy réges régi mondás, és lám, még ma is mennyire helytálló kis gondolat ez. Igen, erről van szó, ilyen kockázatos beleugrani az életbe, ami sosem ígér semmi biztosat, akárcsak a szerelem: a pólusok vagy összeillenek és nagyobbakká lesznek, vagy messzire lökik egymást.

Így van ez a féltéssel is – vannak kapcsolatok, melyeket még szorosabbá láncol, míg másokat örökre ellehetetlenít. Vannak, akiket motivál, és persze akadnak, akiket porrá őröl. Emberfüggő. Szerelemfüggő.

Valóban, a féltékenység nehéz dolog. Az elfojtott, elrejtett formája azonban sokkal veszélyesebb és alattomosabb, mint a nyíltan felvállalt. Ha féltékenység emészt és mardos belülről, akkor add ki magadból: miért ne félhetnél néha? Miért ne rémülhetnél meg néha a gondolattól, hogy az életben minden múlandó? Miért ne engednéd, hogy a szíved sajogjon kicsit, ha ezzel eléred, hogy –ha csak egy pillanatig is- annak lásd a másikat ami: a jelen tüneményének.

Hiba volna azt feltételezni, hogy a féltékenység minden esetben lealacsonyító, hiszen nem más, mint emberi. S minden, ami emberi, az eredendően jó. Jóval több, mint az irigység, melyet egyszerűen csak az önzés motivál. A féltékenység több, mint önzés: a szerelem katasztrófája – ne légy hát meglepve, ha szívszaggatóan tud fájni.

Bármennyire mardos is, ne feledd, a féltékenység együtt születik a szerelemmel. Aki mást állít az vagy hazudik, vagy sosem volt még szerelmes igazán. Igen, a valódi szerelem megköveteli a féltékenységet, mert az a szív, melyben nem lakozik félelem, egy csomó közönyt is magáénak tudhat – annál pedig nincs pusztítóbb fegyver szerte a világon.

Megérteni? Képtelenség. A féltékenység szélsőséges kettősség: szerelmeket emelhet a magasba vagy tehet tönkre egy életre, ámde jobb ha tudod, a féltékenység nélküli szerelem sosem lehet igazi, akár egy jól összerakott édes-savanyú leves – ecet nélkül mit sem ér…

Tovább a blogra »