Megkérdezték ma tőlem, hogy miért kezdtem el írni. Percekig töprengtem a válaszon, aztán rájöttem, hogy az íráson keresztül megismertem másokat és önmagam…
Azt hiszem, két fajta ember létezik. Az egyik mindig tervezget, de sosem tesz érte semmit. A másik viszont mindig álmodik valamiről, és rögtön lép. Mindegy, hányszor bukik el, akkor is folytatja. Elmondom, szerintem miért szomorúak kicsit a szép dolgok. Mert legbelül tudjuk, hogy ugyanúgy elillannak, mint bármely nehéz pillanat az életünkből. Én mégis azt mondom: ÁLMODJATOK, TERVEZZETEK, ÉS KÜZDJETEK MINDIG, MERT NINCS ANNÁL SZEBB, MINT AMIKOR AZ ÁLMAINK A KÉPZELET HÍDJÁN ÁT VALÓSSÁGGÁ VÁLNAK. 🙂 NEMDEBÁR? Nos, ezért kezdtem el írni! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: