Minden nap, minden percben kommunikálunk. Igen, te is, én is eszméket cserélünk, veszünk el valamit másokból és egyúttal adunk át valamit a világnak. Valamit, amitől, ha jobb nem is, de mindenképp színesebb lesz. A szüleink, a tanárok hada és a társadalom megtanította – sokak inkább csak próbálkoztak vele -, hogyan kell kommunikálni, arra viszont senki nem ügyelt alaposan, hogy megtanuljunk visszajelzést gyártani és értelmezni.
![]()
Lehetünk profi célkitűzők, elérhetjük az önismeret legmagasabb fokát, kialakíthatjuk magunkban a belső harmóniát, ezek csupán saját magunkról szólnak. Tudatosan élni viszont jóval keményebb meló, mert aki teljességre törekszik, bizony a környezetével is harmóniát kell lelnie. Jómagam mindig ezzel példálózók a meditálós, agykontrollos barátaimnak: „A világtól elvonultan könnyű békére lelni. Az igazi megpróbáltatás átvinni ezt a békét a zűrös, zajos mindennapokba”.
Az, hogy tudod hová tartasz és az eszköztárad is rendkívül felszerelt, még nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatod a többi utazót. A világ atomokból épül, abból, ahogy a szorosan és biztosan kapcsolódó pontok megalkotják az életet: egyesével, összefonódva – negatív a pozitívval és fordítva.
Kritikát kapni nehéz, alkotni annál is nehezebb. Ne feledd, minden éremnek két oldala van, rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Kritika kell, a kritika a legjobb eszköz arra, hogy előhozza belőlünk – szunnyadó oroszlánokból – a tajtékzó fenevadat, a doromboló kiscicából a könyörtelen nagymacskát. Figyeld a világot, figyeld, mit bír el és hogyan: minden lélek másra szomjazik. Kinek a fejmosás, kinek a bátorítás kell, lesz, akit flegmán tudsz jó útra téríteni, de lesz olyan is, akivel elnézőbb leszel.
Igen, ha a visszacsatolást helyesen látod és adod, ha megtanulod, hogy annak kezeld ami, és megérted mennyit segíthet egy üvegbúra, amely csak tartalmat enged be és az érzelmeket kint rekeszti – megérted miért fontos, hogy bírálj és bírálva légy, hogy ítélkezz és ítéltessenek!
Keress kritikusokat! Jókat és rosszakat egyaránt, tanuld meg, hogy nem minden arany, ami fénylik, álld ki a pofonokat, tisztogasd a saját tükröd és figyeld a világot! Lesznek nagyszerű és pokoli pillanataid, sokszor veszel majd túl komolyan olyat, amit nem kéne, és lesz rá példa, hogy csak arra nem hallgatsz, akinek a kezében van a megoldás kulcsa. Kapni fogsz nagy és még nagyobb pofonokat, lesz, aki a mélybe támogat és lesz, aki önként ugraszt bele.
Te csak ülj és figyelj, s ha már eleget láttál, érezni fogod, hogy mikor kell szaladnod, és mikor van itt a séta ideje – ha a szíved mozgat, a kezed is tudni fogja, mikor kell, hogy egy másik kézben pihenjen, s mikor a zsebedben
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: