Rengeteg idézet, gondolat, vers és dal készült már a megbocsátásról, az igaz szerelemről, a helyzetekről, mikor sikerül az újrakezdés, és amikor nem. Órák hosszat lehetne feszegetni a témát, hogy mikor engedjünk és mikor ne, mikor van értelme tiszta lappal nyitni és mikor nem.
Mindannyian kerültünk már – azt hiszem – padlóra valaki miatt. Valaki miatt, aki pont ott ütött sebet a szívünkbe, ahol nem számítottunk rá, és valaki miatt, akiről sosem hittük volna. Valaki, aki tönkretesz, valaki, aki percekkel előbb még a mennybe repített, most a pokolba taszít és nem is tudod igazán, kit utálsz jobban: őt vagy magadat? Hogy ezt tette veled, hogy hagytad, hogy ezt tegye veled.
Csak ülsz és nem érted, hogy miért nem elég ok, ami történt? Elégnek kéne lenni – győzködöd magad, hogy vége, ideje, hogy emelt fővel távozz. Elhiszed, hogy képes vagy rá, hogy végre elmész, de közben tudod jól, hogy nem jutnál sehova. Eszedbe villan a szeme, ahogy nevet, a hangok és illatok bódító zuhataga fonja be a józan eszed: a percek telnek, és te még egy okot sem találtál, hogy miért is hagyd el. Pedig úgy szeretnéd, pedig azt hitted, ha újra megteszi, elég lesz. Hibát hibára halmoz, nem tanul belőle és nem is tűnik valószínűnek, hogy valaha is észhez térne, vagy ez a kilátástalan helyzet, amibe újra és újra önként és boldogan veted bele magad, valaha véget érne, mégis újra és újra megbocsájtasz. Hogy miért? Mert szereted.
És ha az ember igazán szeret, órák is kevesek, hogy akár egy okot találjon arra, miért menjen el – ha nem szeret, egy pillanat is elég és ezer indok özönlik be az ablakon.
Igen, erről már sokat hallottunk, arról viszont senki nem beszél, hogy megbocsájtani azok tudnak, akik rendben vannak. Igen, a megbocsájtáshoz első sorban te kellesz, te és az önképed. Ha tudod, hogy minden rendbe jön, ha tudod, hogy te tisztán játszol – nem érhet baj. Beleveted magad, bármennyi buktatóval is kecsegtet a jövő és bármennyire kilátástalan is, te jól tudod, nincs veszíteni valód. Lehet, hogy hatalmas bukás lesz a vége, de simán jöhet egy happy end is.
A megbocsájtás magadról szól, s ha rám hallgatsz: sokkal könnyebb másnak megbocsájtani, mint magadnak utólag, hiszen ha nem megy, őt egyszerűen elég elküldened – legrosszabb esetben megvonod a vállad, hogy te megtettél minden tőled telhetőt – akivel viszont örök kapcsolatra ítélt a sors, az te magad vagy.
Az életben mindennek két oldala van, a mélypont próbatétel, a boldogság jutalom. Gondolj csak bele, hogy egy egyszerű rossz periódus mennyi mindenre jó lehet: erősebb leszel, kitartóbb, jobban megbecsülöd a jót.
Egy egyszerű hiba megmutathatja, hogy milyen nem lesz vagy volt valaki soha, bármennyire akartuk is – vagy az is lehet, hogy rádöbbent, miért is szeretjük annyira.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: