Mikor

Mikor megváltozik a világ és neked nyár végén borulnak virágba a fák és telik meg rózsa illattal a levegő, mikor álomvilágba csöppensz és felhőkön szökellsz.
Mikor nem bírsz enni vagy épp az egész sütis pultot felfalnád, és mindenen idiótán nevetsz, inkább vihogsz és az emberek idegeire mész.
Mikor elkalandozol, és minden számnál sóhajtasz, amiben legalább egyszer elhangzik, az a bűvös 3 szó.
Mikor repülnél és óceánokat ugranál át egyetlen pillantásért, s egy érintésért hegyeket mozgatnál, ha az kellene, hogy egyetlen, árva ujjbegyeddel végig simítsd; egyszerre emel fel és taszít a legmélyebb szakadékba.
Mikor semmire sem gondolsz, de az agyad folyton jár, mikor azelőtt melléd varázsolja a képzelet, hogy kinyitnád a szemed s ott is tartja hűen, az sem számít, ha már rég behunytad.
Mikor egyszerre tesz szabaddá és tart pórázon, aki érdemessé teszi az életet, hogy benne élj, s akiért gondolkodás nélkül hagynád az egészet magad mögött, mert nem létezik lélegzetvétel vagy szívdobbanás, ha ő nincs benne.
Mikor úgy érzed, minden szó kevés, nincs mondat vagy idézet, mely hűen tükrözné, mit érzel, ha rá gondolsz; mikor alig tudod kordában tartani a pillangóidat, s nem íródott még megfelelő dallam vagy sokoldalú líra, mely kifejezhetné mit is jelent neked – hasonlat mit sem ér.
Mikor már attól gyönyör tölt el, ha csak megpillantod, de egy pillanatot sem bírnál ki érintés nélkül a közelében – magbabonáz és megzaboláz, egyszerre éltet és öl meg, ezerszer halnál meg majd születnél újra, ha ezt kívánná, s ha más megoldás nem lenne, a karjaiban olvadnál, míg nem jönne a fagyos szél, hogy megdermessze a pillanatot s egy jeges világban maradjatok együtt, míg világ a világ.

Mikor szerelmes vagy.