Egy barátommal a minap, arról beszélgettünk, hogy a barátnője miatt minden “kétes” tartalmú beszélgetést, hívást, üzenetet, pillantást, lélegzetvételt megtilt neki, ezért ő okos és tisztelettudó ( hogy miért, erre később kitérek) ifjúként, minden ilyen jellegű tartalmat megszüntet, kitöröl. A mai beszélgetésünk, ami kb. havonta egyszer jön létre, viberen, maximum fél órára korlátozva az elmúlt hónap eseményeit, szóval a mai beszélgetésünk is a szokásos format c-vel zárult, ahogy mi nevezzük viccesen.
Elgondolkodtam ezen, format c nap, mint nap. Nem is hülyeség, bár elsőre elég zorralnak hat.
A mai napomon kétszer is előfordult ez a szó, két külön környezetben : egy ismerős a szilveszterről faggatott, mire kifejtettem, hogy csak valami nyugis társas, finom bor, laza pipa ;p kombót tervezek, mert amúgy is , hagyjon már. soha egy jó szilveszterem nem volt még, mind egy erőltetett foshuzat. Ekkor jött az a rész, hogy ö miért imádja: mert új év jön, új lehetőségek, új fogadalmak.
Tényleg ez lenne? Ez kell? Valamiféle pont, ahol eldöntjük, hogy ettől és ettől a naptól többet járok gyalog munkába, de addig ugyanúgy, ahogy most. Mint mikor elhatározzuk, hogy május 1től se nem eszek, se nem iszok, hogy júniusban a balcsin nekem legyen a legszebb a seggem, és lelkifurka nélkül tömjem a lángost az arcomba, hátha valami aktuális hülyegyerek lenyalja, és akkor hú de nagyon jó lesz nekem. Így vagyunk az újévvel is?
A válaszom az volt, hogy minden nap megteheted, hogy nyomsz egy format c billenytyű kombót, senki sem kötelez minket dátumok, határok, pontok betartására, mi magunk menkülünk ebbe, hogy hát majd január 1től, na igen, akkortól igazi fasza gyerek leszek, ami szépen elmúlik egy hét, jó esetben kettő alatt és jön a következő “majd a szülinapomkor” majd ekkora, akkor és hopp, megint december van, és keressük a kibúvót, hogy majd akkor már januártól.
A kérdésem, hogy akarsz e változtatni ? A változást nem kerülheted el, ezért is alkalmazom az inkább elébemegyek és az arcába köpök stratégiát, amely volt, hogy bogár volt a szélvédőmön, de biza nem egyszer fordult elő, hogy engem trancsírozott szét a mocskos szemétládája.
Kanyarodjunk vissza a barátnős, könyörtelen és elengedhetetlen format c -hez, és nézzük meg a másik oldalát!
Ez a lány, tudtán kívül azt teszi, ezzel a fiúval, amit a legnagybb és legbölcsebb emberek is nehezen vezényelnek: megtanítja őt a pillanatnak élni, a részletekbe ne menjünk bele, mert akkor mindannyiunknak söprögetni kéne a szart a tornácról. Szóval ez a fiú megéli ami épp jól esik neki, majd eltűntet minden nyomot. A lány boldog, hiszen azt kapja, amit az irányításával szeretne, jól működik a színház és a közönség boldog. Másrészt a fiú az igazi carpe diem baby, hiszen minden nap, este, délután, órában ,percben tol egy format c-t és a következő reggel, pillanatban már tiszta lappal indul. Megbecsüli a lopott időt, hiszen nem kapja ingyen.
Kötelező “lomtár ürítése ” gombot minden egyes nap fejlécére, és vágjunk bele! Élj úgy, hogy ne hiányozzon a holnapodból, amit ma nem tettél meg, vagy talán csak elfelejtetted!
ui:ja, és hogy miért tisztelettudó? Mert a format c könnyen hangzik, de kibaszott nehéz, pláne ha nem akarsz feledni…mégis ez minden, amit megad azért, hogy a lány nyugodt legyen. Embrek vagyunk : gyarlók és kiszámíthatóak, ez az alaplappal jött, hozzuk ki belőle, amit lehet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: