Egyszerű múlt, befejezett múlt, stb.

Néha állj meg és ülj le egy picit, s bár mindenki azt tanítja, hogy soha ne nézz vissza, fordulj meg egy pillanatra és csak egy pillanat erejéig, de futtasd át a szemed, a dombokkal és folyókkal, kis patakokkal övezet elmúlt idő felett. Mosolyogj, ahol mosolyogtál és mélázz el, ha sírni látod magad!
Ülj hát le, fogj egy pohár rozét és gyújts rá egy cigire – ritka alkalom, hogy ilyet teszel, tedd hát meg! Nem cigizel? Sebaj, a füst kell a hatás növelése végett és könnyű ráfogni, hogy megkönnyezel egy – egy fejezetet.

Nézd az életed, akárcsak azokat a régi összekötős játékokat, vedd észre, hogy ahol jó pont kapcsolódott jó ponthoz, az követte, aminek kellett és azok voltak ott, akiknek kellett. Hiába volt nehéz, kaotikus, végeláthatatlan és szomorú, de végül oda jutottál, ahová kellett, hisz itt ülsz egy meleg szobában: egyik kezedben egy rozé, másikban egy füstölgő cigaretta és ha van egy kis jó ízlés benned, akkor Manuel Barrueco vagy Norah Jones szól a háttérben…… hiszen, tudod, a élet olyan, mint egy film, csak a megfelelő háttérzene hiányzik 🙂 Elmélkedj hát, arra a pár percre míg a cigid a végére ér, sóhajts ahol jól esik, sóhajts nagyot, de egy dolgot ne feledj! Mindig fújd ki a levegőt! És nyomd el a cigit, mert tüzet csak az arra kijelölt helyeken, ha kérhetném! 🙂