Egy kedves ismerősöm a falnak megy ettől, mikor az “egyik legjobb barátom” és az “egyik kedvencem” szavakat használom, ebben a párosításban, mivel emberünk szentül hiszi, hogy olyan csak egy van.
Tényleg ez a valóság?
Az élet és a társadalom elvárja tőlünk, csúcsragadozóktól, hogy márpedig igen is , találjuk meg a LEGJOBB barátot, KEDVENC ételünket, helyünket, zenénket stb?
A sok lehetőség egyben bonyodalmakat is szül, és többek közt lehet ezért lenne Európán belül kivitelezhetetlen és mindent felborító a poligámia?
Gondoljunk csak bele, milyen egyszerű elmélet, egyszerű felállás: te vagy a legjobb barátom, neked én. Kész.
Te vagy a nagy Ő és én a tiéd. Holtomiglan holtodiglan.
Csakhogy az élet azért hozza íratlan szabályait, mert a tördelőknek is kell a meló, mega forgatókönyvírónak, sminkes, stb. Róluk se feledkezzünk meg!
Vissza a barátokhoz: az én barátaim mindent tudnak rólam, az az 5 ember aki legközelebb áll hozzám, napi vonatkozásig levezethetően tudja, hogy miújság a faliujságon. Tudnék e választani?
Soha.Szerencsére nem is kell. Mindenkit a maga helyén kezelsz, és mindenki más a szívedben, kit ezért, kit azért… 🙂 Apró alkotóelemeid ők, annak ellenére, hogy a hajat téped néha miattuk, de pont ebből tudhatod, hogy ez tényleg szeretet!
Hálát rebegve fekszek le egy-egy átmulatott éjszaka után, sírással nevetéssel vegyítve és persze sok-sok alkohollal, mámoros állapotban írod le a helyzetet: kurva szerencsés egyed van, hogy van néhány telefonszám, akiket a telefonod a rengeteg hívástól a kedvencek mappába rakott!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: