Élet. Élet? Élet!
Évek, napok, pillanatok, könnyek, hol örömmel, hol bánattal. Váltakozó ritmusú, sok ismeretlenes egyenlet, ahol csak a végeredmény biztos.
Adott tehát az ismert eredmény, rajtunk áll, hogy az x-ek és y-ok keverésével, felcserélésével, helyes használatával az egyenlet bal oldalát felírjuk és a tanárunktól teljesen szabad kezet kapunk.
Utálom a matekot, mindig is utáltam, sosem értettem, hogy mi ebben a szabályokhoz kötött, számforgatagban annyira elvarázsoló, hogy egyesek még hobbiból is számolgatnak, nekem, számológép nélkül félholt emberkének nagy traumák ezek.
Az előzőeket megnézhetjük irodalmi oldaról is, Adott egy tragikomédia, fix végkifejlettel, írj hozzá egy tetszőleges oldalszámú storyt, szereplőkkel, fordulatokkal, derűvel és bánattal, és találj egy hőst benne, akit különböző eposzi tulajdonságokkal is felruházhatsz.
Ok, megvan a fix pont, hogy kezdjünk bele? Miről szóljon? Ki az aki értékeli? Nem olvashatnék előtte egy példát vagy kettőt, hogy tanuljak belőle, a hibákból, szórend, stb?
Nem.
Ragadj tollat és kezdd el írni, mindegy milyen hosszú lesz vagy izgalmas, úgy írd, hogy Te élvezettel olvasd. Nem fogják értékelni, vedd úgy ,mint egy szorgalmi feladatot, nem kötelező, ellóghatod azt az időt a TV előtt is , de lehet, hogy bestseller lesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: